Blue Night 61.rész - Kitartás

61.rész

Kitartás

*Abby szemszöge*

Iszonyatos fejfájásra ébredettem. Testem minden egyes kis porcikája fájt. Minden apró mozdulat kínszenvedés volt. Lassan kinyitottam a szemem és próbáltam rájönni hol is vagyok. Ahogy lassan kitisztult a kép rájöttem, hogy a szobámban vagyok úgyhogy fejemet visszadöntöttem a párnára nagyokat sóhajtozva. Felemeltem a kezemet, mert iszonyatos szúró fájdalmat éreztem és fehér kötés borította az egész kezemet, amin már a vér is átázott. Talpamban is szúró fájdalmat éreztem mintha még mindig a törött üvegszilánkon járkálnék. Lassan felültem és kiszállni készültem az ágyból mikor valaki belépett az ajtón.

- Jobb, ha fekve maradsz. – utasított Gikwang mosolyogva miközben felém tartott.

- Kétlem, hogy ezt most menne, bármikor jöhet a következő feladat. – mondtam komolyan miközben ki akartam szállni az ágyból de Gikwang megakadályozott. – Héé. – szóltam rá miközben szúrós szemekkel néztem.

- Fejezd be! –szólt rám. – Tudom, hogy hatalmas akart erő van benned, de elég volt a hősködésből.

– Jól vagyok, nem kell engem babusgatni. – förmedtem rá mérgesen.

- Azt hiszed? –mosolyodott el gonoszul majd megfogta kezemet. Éppen hogy csak meg érintette a kezemet a fájdalomtól a könnyeim végig folytak az arcomon. – Na, látod. – mosolygott rám majd letörölte a könnyeimet.

- De mi lesz a feladattal?

- Majd megoldjuk. – mosolygott rám. Nem nyugtatott a tudat, hogy tehetetlenül itt fekszem, és ha arra kerül, a sor talán a feladat elvégzésére sem leszek képes. Akkor mi lesz? Hány ’A’ betű fog kerülni valakire? Ezek a kérdések kavarogtak bennem egészen kora délutánig. Ültünk a szobába egymást nézve és várva, hogy a nevemet mondják. Legbelül abban reménykedtem, hogy feladatot eltolják egy nappal vagy valamit tesznek, de tudtam, hogy ez lehetetlenség. Körmeimet lerágtam az idegeskedés közben, ha tehettem volna fel alá járkáltam volna és fejemet a falba vertem volna, de sebektől a legapróbb mozdulat is fájdalmas volt. Éppen megtaláltam a megfelelő elhelyezkedést, amiben azt éreztem, hogy nem fáj semmim és elszundikáltam egy kicsit.

- Abby. – szólított GD mire ki pattantak a szemeim és felültem. Komásan pislogtam magam elé mire nagy nehezen kitisztult a látásom.

- Igen?- sóhajtottam fel.

- Nem megy sehova! – jelentette ki Gikwang határozottan.

- Hogy mi van? – csattantam fel.

- Nem megy sehova és mi se. – csatlakozott be Seungho is. Ide-oda kapkodtam a fejemet közöttük.

- Belétek meg még is mi franc ütött? – pattantam ki idegesen az ágyból, de vissza is ültem, ahogy a talpam a földel találkozott.

- Abby képtelen lenne akármilyen feladatott is végre hajtani így tekintsd végre hajtatlannak és jöjjön, aminek jönnie kell. – mondta Seungho.

- Megkérdezted, hogy meg akarom-e csin….- fordultam felé idegesen, de kezét számra rakta meg akadályozva, hogy folytassam a mondani valómat. Meglepetten pislogtam rá.

- Kővetkező feladatot én vagy Seungho szeretnénk végre hajtani. – mondta Gikwang figyelmem kívül hagyva a kérdésemet.

- Hát ti teljesen meg vagytok húzatva? – vettem le Seungho kezét a számról. Idegesen fújtattam, mint egy dühös bika. – Tudjátok mi ennek következmé….

-Khmmm.. azt hiszem még én is itt vagyok és rajtam áll vagy bukik, az egész nem gondoljátok? –vágott a szavamba GD.

- Döntsön a mester. – grimaszoltam.

- Vállaljuk a következményeket, de a feladatot Abby könyörgésére sem vagyunk hajlandóak megcsinálni. – mondta Seungho komolyan miközben engem nézett. Vállat vontam majd duzzogva hátat fordítottam nekik.

- Hogy képzelik ezt? – morogtam az orrom alatt dühösen. Hibába is próbálkoztam volna ellenkezni velük végül úgy is ők győztek volna. Bár egy kicsit örültem, hogy megmenekültem egy feladattól, de iszonyatos lelkiismeret furdalás tört rám miatta. Vajon ki kapja azt bizonyos „A” betűt?

- Biztosak vagytok ebben? – kérdezte GD.

- Igen. – válaszolták egyszerre.

- Nem! - vágtam rá én is velük.

- Természetesen ennek lesznek következményei. – mondta GD hangjából ítélve mosolygott. – Következő feladatot ti ketten fogjátok megcsinálni fiúk vagy az is lehet, hogy csak egy valaki. – nevetett fel gonoszul. Nevetésétől végig futott a hideg a hátamon. – További információ akkor, ha eljött az ideje! – mondta GD.

- Remek. – röhögtem el magam kínomban. – Remélem, most már boldogok vagytok? – förmedtem rájuk.

- Csak is értetted tettük, valami köszönöm félét is szívesen elfogadnánk. – mondta flegmán Seungho.

- Azt lesheted! – mondtam dühösen.

- Abby! – szólt Gikwang. – Fejezd be! Nem kell túl reagálni a dolgot! – beszélt nyugodt hangnemben Gikwang. Nyugodtsága még jobban feldühített, de próbáltam vissza fogni magam.

- Nem a te nevetek kezdőbetűje fog felkerülni valakire.

- Ab..

- Menjetek ki! – vágtam Gikwang szavába majd az ajtóra mutattam. Végig a földet bámultam nem akartam, hogy lássák könnyes szemeimet.

- Sajnálom! – állt meg mellettem Seungho. Vállat vontam jelezve, hogy nem érdekel a mondani valója. Felsóhajtott majd követte Gikwang-ot. Felsóhajtottam majd megtöröltem a szememet és befeküdtem az ágyba. Ide-oda vergődtem, nem tudtam magammal mit kezdeni.. Késő délutánig szenvedtem majd felálltam és az ablakhoz mentem és kifelé kezdtem nézelődni. Hangokat hallottam a folyosóról majd valaki berontott a szobámba ijedten fordultam az ajtó felé mikor 2 melák rontott be hátuk mögött Seungho-val és Gikwang-al. Ijedten pislogtam a felém tartó melákokra. Vészesen közeledtek felém mire én egyre jobban kezdtem bepánikolni.

- Mit akarnak? – tört ki belőlem a kérdés mikor végre rátudtam magam venni, hogy megszóljak. Karomnál fogva meg fogtak majd felemeltek és az ágy felé vittek. Rémülten néztem Seungho-ra majd Gikwang-ra ugyan olyan rémültek voltak, mint én csak ők jobban tudták leplezni. Leültettek ágyra majd megálltak előttem mintha az utasítást várták volna. Rémülettől levegő után kapkodtam. Teljesen bepánikoltam, hogy most mi fog velem történi vagy hova visznek.

- Seungho kérlek, menj, le konyhába azt asztalon találsz egy injekció fecskendőt! – utasította GD Seungho-t. Seungho szemei kikerekedtek majd nyelt egy nagyot és elindult a fecskendőért. Rémültem néztem utána szemei könnyesek voltak. Könyörögni akartam, hogy nem menjen el, de egy szót sem tudtam kinyögni. Visszanéztem a két melákra választ várva, de egyikük sem mondott semmit.

- Egy kis időre külön választalak a többiektől. – szólt meg GD. Hangja félelmetes volt mintha azt sugallta volna, hogy most meg keserülöd azt, hogy nem tetted azt, amit én akartam.

- Mi? –nyögtem ki alig hallhatóan.

- Többet nem szeretnék, elárulni majd a helyszínen megtapasztalod. - mondta hangjából ítélve mosolyogva és elégedetten. Közben Seungho is visszaért megállt az ajtóban várva az utasítást.

- Add be neki! – utasította GD.

- Még is mi az? – kérdeztem rémülten miközben Seungho vészesen közelített felém.

- Altató! – mondta GD.

- Csak nyugodj meg! Nem lesz semmi baj! – próbált Seungho nyugtatni. Leguggolt elém majd meg fogta a karomat.

- Ne mond egy ideges embernek, hogy nyugodjon meg, mert még jobban bepánikol. – próbáltam röhögést színlelni. Seungho beadta nekem az altatót majd karjába zárt. Rám tört a zokogás annyira féltem, hogy mi történik velem.

- Vigyétek. – utasította GD a két melákot. –Mire a kocsihoz érnek az altató hatni fog!- tette hozzá.

- Én szeretném levinni! – jelentett ki Seunho miközben eltolt magától.

- Rendben. – egyezett bele. Seungho ölébe vett majd elindult velem lefelé.

- Szeretnélek újra megkérni, hogy ha bármi is történik küzdeni, fogsz. Megígéred? – suttogta halkan csak, hogy én halljam.

- Tudhatnád, hogy sosem adom fel! – mosolyodtam el. Egyre fáradtabbnak éreztem magam, szemeim nyitva tartás sem ment küzdelem nélkül. Túl gyorsan hat a szer alig maradt időm, hogy még utoljára Seungho szemeimbe nézze. – Főleg, hogy van valaki, akiért megéri küzdeni. – suttogtam alig halhatóan. Erőtlen voltam szemeimet már ki sem tudtam nyitni. Éreztem, ahogy Seungho kezei elválnak a testemtől majd berak a kocsiba. Kezeim erőtlenül hullottak magam mellé.

- Tarts ki!- suttogta fülembe majd egy hosszú puszit, nyomot a fejemre. Elmosolyodtam majd teljesen úrrá lett rajtam az álmosság. Abban pillanatban már nem érdekelt hová visznek, és mit csinálnak velem. Bármi fog velem történi, Seungho miatt ki kell tartanom és nem hagyhatom cserben a többieket sem a saját gyengeségem miatt…