Blue Night 57.rész - "Azt hittem elveszítelek..."

57.rész

"Azt hittem elveszítelek..."

*Abby szemszöge*

Egy újabb feladat helyszíne felé tarunk. Szememet bekötötték és kezemet is leközölték, hogy még esélyem se legyen szökni. Mégis hova tudnék elszökni a két behemót elől? A kocsi hirtelen megállt, majd már éreztem is, hogy valaki meg ragadja a karomat és kirángatott a kocsiból.

- Finomabban, ha kérhetném. – flegmáztam. Mire megráncigált, majd megállított a karomat még mindig erősen szorította.

- Majd ha úgy tartja kedvem. – válaszolt vissza ő is flegmán. Levették a kezemről a kötést, majd a hirtelen erős fény bántani kezdte a szemem. Egy hatalmas kötélpályával találtam magam szembe. Nyeltem egy nagyot és már remegni kezdtem, mint a nyárfalevél. Az egyik kopasz állat megfogta a karomat és ráncigálni kezdet egy állvány felé, ami véleményem szerint arra szolgált, hogy az indulás onnan következzen be. Ahogy közelebb haladtunk egyre jobban szemügyre tudtam venni a kötélpályát.  Egy kötélből készített létra, amin végig kell, majd menjek ebben az esetben csak is azért lehetett ott. Kicsit feljebb mellmagasságban két kötél volt kifeszítve, amin dobozok lógtak. Elég magasan pedig egy drótkötél volt kifeszítve, ami gondolom a kibiztosításra szolgált. A fához értünk, majd a kopasz fickó meglökött, neki a fának. Felnyögtem majd lassan felé fordultam. Beletuszkoltak egy biztonsági hámnak nevezet cuccba.

- Mássz fel a létrán. – mutatott a létrára miközben engem nézet. – Fen vár egy emberünk, aki mindent elmond.

- Remek. – morogtam majd el kezdtem fel felé mászni. Iszonyatosan féltem a magasban. Pár lépcsőfok után kezdtem érezni, hogy gyomrom émelyeg és szédülök. Nagyot nyeltem majd lehunytam a szemem és úgy másztam tovább. Csigalassúságban értem fel, majd egy kezet éreztem, aki segített fel húzni.

- Örülök, hogy végre felért azt hittem már itt öregszek meg. – mondta flegmán egy nálam jóval magasabb köpcös gorilla kinézetű ember.

- Téé-ttééé.- dadogtam idegesen miközben levegő után kapkodtam, amit a félelem váltott ki így a szavak sem jöttek ki a számon.

- Ne is folytassa. –szólt rám majd nagy levegőt vett. -  Látja ott azt a szerkezetet. – mutatott a távolba mire félve, de oda pillantottam. – A Barátai ott csücsülnek fent megkötözve egy széken. A székek minden doboz kinyitásánál hátra mennek, ami azt jelenti, hogy ha kellően hátra dőlt a vízbe fognak esni.

- De hát akkor megfulladnak. – meredtem ijedten magam elé.

- Akkor kapkodja magát. – vigyorgott rám gonoszul. – Jah és dobozokban találsz két kulcsot, ami a barátaid kezén lévő bilincset nyitja. Hozzá teszem, nem mindegyik dobozban találsz kulcsod csak aranyos kis meglepetéseket.. – magyarázta élvezettel. Nagy levegőt vettem, majd segített kibiztosítani és utamra engedett. A perem szélén álltam és távolba meredtem, ahol Seungho és Gikwang voltak.

- Csak is miattuk teszem. – suttogtam magam elé majd ráléptem a kötélpályára. Lassú léptekkel indultam és minden lépésemre odafigyeltem és próbáltam nem lenézni. – Hány doboz van? – kiabáltam vissza kétségbe eseten.

- 10. –kiabálta vissza.

- Remek. – morogtam magamnak, majd tovább indultam. Az első dobozhoz értem és lassan kinyitottam. Valami nyálkás anyag folyt ki belőle, ami nagyon bűzlött. Hányinger kerülgetett az émelyítő szagtól, de rá vettem magam és bele nyúltam a kulcs után kutatva, de nem volt benne. Elindultam a következő dobozhoz, ami ahogy kinyitottam valami a szemembe spriccelt.

- Mi a farnc ez? – dörzsölgettem kétségbe eseten a szememet. Szemem égett alig láttam valamit. Próbáltam összeszedni magam és az érkezeimre hagyatkozni. Szemeimre nem számíthattam mindent homályosan láttam. Kitapogattam a doboz tartalmát, majd de ebben sem találtam semmit. Tovább indultam a többi doboz felé hatodik doboznál jártam mikor a láttásom már kezdet kitisztulni. Kezdtem kétségbe esni, hogy teljesen átvertek és egyik dobozban sincs kulcs én pedig itt ész nélkül nyitogatom őket vesztükbe küldve Gikwang-ot és Seungho-t. A hetedig doboz kinyitásakor csak egy töménytelen mennyiségű homok volt. Homokot félre söpörve a kezemmel keresni kezdtem a kulcsot és megkönnyebbültem mikor végre a kezembe akadt az első kulcs. Tovább indultam következő dobozhoz mikor kinyitottam egy hatalmas csótány sereg sereglet ki belőle. Azonnal eltakartam az arcomat, de szerencsére kikerültek és nem estek nekem.

- Hát elég idióta, aki ezt kitalálta. – morogtam majd meg néztem a doboz tartalmát. Semmi nem volt benne. Tovább indultam a majd következőhöz. Meglepődtem mikor csak a kulcsot találtam benne nem volt benne semmi érdekes csak a kulcs majd egy csobbanást hallottam.

- Seungho? – néztem fel rémültem. Zsebre vágtam a kulcsot és nem foglakozva tériszonyommal amilyen gyorsan csak tudtam indultam a végponthoz ahol Seungho-ék vannak a tónál. Könnyeimmel küzdődve próbáltam magam minél előrébb küzdeni a kötélen, de ingott alattam az egész. Még egy csobbanást hallottam.

- NEE. – Kiabáltam zokogva.  A kötélpálya végére érve le ráncigáltam magamról a biztonsági hámot és az emelvényhez szaladtam, majd amilyen gyorsan csak tudtam felmásztam rajta. Az emelvényen állva elővettem a kulcsokat, majd a vízbe ugrottam. Ahogy testem teljes erőből Csapódott a vízbe testem teljesen elgyengült és kezdett úrrá lenni rajtam a félelem. Azonnal felfelé kezdtem úszni, hogy levegőhöz jussak. Tudtam, hogy kevés időm van. Minél jobban magamra figyelek Gikwang és Seungho annál hamarabb vesztheti, eszméletét majd esetleg be következik az amit nem szeretnék. Felszínre érve hatalmas levegő vétel után újra lebuktam a víz alá és keresni kezdtem őket. A víz koszos volt és zavaros és alig láttam valamit majd megláttam egy emberi alakot és oda siettem hozzá. Éppen időben értem oda Gikwang már az ájulás szélén állt. Megragadtam a karját, majd felhúztam a felszínre. Nem vett levegőt, majd hirtelen fellélegzett és a kiköpte a szájában lévő vizet. Megkerestem a megfelelő kulcsot, ami nyitja a zárat majd kiszabadítottam.

- Ússz ki a partra megkeresem Seungho-t. – hadartam el majd újra víz alá merültem és elindultam megkeresni. Egy idő után már kezdett el fogyni a levegőm így fel kellett mennem a felszínre levegőért. Miután újra volt elegendő levegőm ismét kutatni kezdtem utána. Kezdtem teljesen kétségbe esni, hogy nem fogom időben megtalálni majd egy halvány emberi alakot véltem felfedezni gondolkodás nélkül kezdtem úszni felé majd meg ragadtam a karját és part felé kezdtem húzni. Lefektettem a parton finoman pofozgattam, de semmire nem reagált. Nem volt eszméleténél majd alkalmaztam rajta azokat a dolgokat, amiket ilyenkor szükséges tenni, ami rám ragadt az iskolában próbáltam hasznosítani. Hirtelen feleszmélt majd kiköhögve a vizet.

- Seungho. – ugrottam a nyakába.

- Szabadítsd ki a kezem. – nyögte ki köhögés közben. Elengedtem majd kulcsért nyúltam majd kiszabadítottam a kezét. – Köszönöm. – erőltetett magára egy mosolyt. Nyakába borultam. Tudtam, hogy púpnak nem kíván a hátára, de annyira megijedtem, hogy elveszítem.

- Azt hittem elveszítelek. – suttogtam könnyeimmel küszködve. Éreztem magamon a kezeit, ami fokozatosan magához húzott majd szorosan ölelt. Belehaltam volna, ha most elveszítem.