Blue Night 56.rész - Tövisek

56.rész

Tövisek

*Nicole szemszöge*

Miután haza értünk mind leültünk a nappaliban. Azt hittem én vagyok az aki a legjobban megvan rémülve és feldúlt állapotban van de hamar rájöttem, hogy ez nem így van. Míg Mir csak mérges volt és aggódott Yoseob arcán rengeteg érzés tükröződött. Lassan felemeltem a kezem, hogy Yoseob-hoz érjek és megnyugtassam, de mielőtt hozzáérhettem volna a bejárati ajtó nagy zajjal kinyílt. Azonnal felálltam a kanapéról és az ajtóhoz siettem. Abby, Gikwang és Seungho sétált be rajta fáradtan. A 2 fiú Abby karját fogva segítette őt be az ajtón. Odasiettem hozzá majd a vállára tettem a kezem.

- Mi történt? – mértem végig.

Tenyere véres volt, a testén több helyen is sebek díszelegtek és az oldalát szorította. Nem válaszolt csak a földet bámulta fáradtan.

- Jól vagy? – vettem el a kezét az oldalától majd megérintettem ott ahol fogta, mire felszisszent és elvette a kezem.

- Csak nem-

- Jól vagyok. – szakított félbe.

- De-

- Pihenni szeretnék. – nézett rám morcosan.

- Jó. – engedelmeskedtem és félre álltam az útból. Seungho megpaskolta a hátam biztatás képen majd Gikwang-al felsegítették Abby-t az emeletre.

- Mi volt? – jött oda hozzám Mir.

- Nem tudom. Nem akart beszélni róla úgy érzem. Én sem beszélnék szívesen arról ami történt.. – fordultam felé.

Épp elég mindkettőnknek a saját baja. Az volt az az időszak amikor tényleg mindent magunknak kellett megoldani és nem volt az,  hogy szaladok a barátnőmhöz segítségért. Nem segítettünk egymásnak mert nem volt hogy.

Kis idő múlva hajnali 2 óra körül GD hangjára kaptuk fel mind 3-an a fejünket.

- Nicole válassz valakit. – mondta felébresztve engem szendergésemből. Megráztam a fejem majd megsúroltam a szemem és kómásan kérdeztem:

- Mire?

- Kivel akarsz aludni?

- Ahj… - vakargattam a fejem miközben alig volt nyitva a szemem a fáradtságtól.

- Yoseob. – mutattam Yoseob-ra majd ásítottam egyet.

- Akkor menjetek. Mir ott alszik ahol akar. – mondta GD.

Mir-re néztem aki elnyúlt a kanapén majd miután kényelembe helyezkedett rám nézett és elmosolyodott. Visszamosolyogtam rá majd megfogtam Yoseob kezét és elindultam vele az emeletre. 

Mikor benyitottam a szobámba az ágy tele volt rózsákkal. Értetlenül néztem Yoseob-ra aki ugyanolyan arckifejezéssel nézett vissza rám.

- Ez mi?

- Jó éjszakát. – mondta GD boldogan.

Mérgesen sóhajtottam egyet majd odamentem az ágyhoz megfogtam egy rózsát aminek a tövise meg is szúrt. Felszisszentem majd a földre ejtettem a rózsát.

- Nem veheted le a rózsákat.

- Ez röhejes… - motyogtam az ágyra nézve amin annyi rózsa hevert, hogy az ágy nem is látszott.

- Ne mondd nekem, hogy még egy ilyen egyszerű feladatra sem va-

- Fogd be! – kiáltottam rá majd feltérdeltem az ágyra. A tövisek a bőrömig hatoltak és szúrtak. Mintha egy szöges ágyon térdeltem volna. Előre éreztem, hogy az estém olyan lesz mintha fakír lennék. Az a nagy lendület amivel feltérdeltem azonnal elszállt amint a tüskék a bőrömhöz értek. A számba haraptam, hogy minél jobban visszafojtsam a fájdalmat. A másik térdemet is feltettem majd felemeltem a fejem és a plafonra néztem. Erőt gyűjtöttem, és próbáltam kizárni a fájdalmat. Lassan leültem hátra dőltem. Az egész testemet szúrták a tüskék. Az arcom, a hátam, a nyakam, a karom a lábaim. Mindenem. 

Yoseob is lefeküdt mellém majd megfogta a kezem. Felé fordultam és egymást néztük.

- Valami ilyesmit én is képzeltem már el. – mosolyogtam. – De ott csak rózsaszirmok voltak. Tüskék nélkül.

- Lesz majd olyan is. – szorította meg a kezem.

- Tudom.

Hirtelen elengedte a kezem majd felemelte a karját. Vékony vér csíkok folytak végig rajta. Szemügyre vette őket majd visszatette a karját oda ahol volt és újra megfogta a kezem.

Én nem mertem megnézni, hogy hogy nézhet ki a karom. Megvolt az elképzelésem de nem akartam látni. 

Egyszer csak Yoseob felült az ágyon, közelebb jött hozzám. Óvatosan felhúzott az ágyról majd ő lefeküdt, engem meg magához húzott. 

Azt akarta, hogy a fejemet a vállára tegyem, hogy legalább ennyivel is segíthessen. Nem akartam megnehezíteni a dolgát. Ellenkezni kezdtem, de végül engedtem és a fejemet a vállára tettem majd átkaroltam. Véres tenyerem összekente a pólóját.

Aznap éjszaka az ágy, szó szerint vérben úszott, mégis azt találtam az addigi legkönnyebb feladatnak. Nem volt kellemes, és iszonyatosan fájt, de elviselhetőbb volt mint a többi. És valamiért az a gonosz gondolat is vígasztalt, hogy végre nem Mir szenvedett.