Blue Night 55.rész - Először és utoljára

55.rész

Először és utoljára

*Nicole szemszöge*

A tömény füst csípte a szemem a lángok erős fénye pedig sértette. Csak a padlót bírtam nézni könnyes szemekkel miközben egyre nehezebben lélegeztem. Szánalmamba, már azt is beképzeltem magamnak, hogy valaki szólít. Hogy valaki keresett és rám talált. Először csak halványan nevettem magamon de aztán a hang túl valóságosnak tűnt. Arcom komoly lett. Lassan a lángok felé fordultam de alig láttam valamit. Hunyorogva, homályosan figyeltem a lángokat aztán lassan kezdett kitisztulni a kép. Valaki ott állt a lángok mögött és a nevemet kiabálta. Visszaakartam neki kiabálni de csak köhögni tudtam. A számhoz emeltem a kezem és padlót bámulva fulladoztam. Aztán lassan a lángok felé fordultam. Mintha szárnyai lettek volna repült keresztül a lángokon. Csodálkozva figyeltem mialatt úgy éreztem megállt az idő. Odasietett hozzám, majd levette felsőjét és rám terítette.

- Yoseob… - fordultam lassan felé megkönnyebbülve. Mikor ránéztem teljesen kiábrándulva meredtem rá. Kissé csalódottan mégis boldogan.

- Sajnálom. – mondta majd felvett.

- Nem kéne itt legyél. – markoltam bele a pólójába miközben az ölében tartva kiutat keresett a házból.

- Nem. – mondta, majd gyorsan arrébb ment a mennyezetről lehulló törmelékek miatt. – Nem ÉN kéne itt legyek. – szomorúan néztem rá mire ő is lehajolt és rám nézett. – Így értetted ugye? – próbált mosolyogni majd újra rohanni kezdett.

Már a lépcsőnél jártunk mikor Mir visszafordult egy pillanatra. Elindult lefelé a lépcsőn amin alig lehetett valahol elmenni mert szinte mindenhól lángolt. Hirtelen a fa lépcső egy hatalmas reccsenéssel kettétört. Mir elengedett én meg a lépcsőre estem, az ő lába pedig beszorult. Kétségbeesetten próbálta kiszabadítani de mikor rájött, hogy nem megy rám nézett.

- Menj! – szólt rám majd tovább próbálkozott.

Körbe néztem,  hogy hátha találok valami amivel segíthetek rajta.

- Menj már! – kiáltott rám.

- Maradj már csöndben! – intettem le. 

Hiába forgolódtam nem találtam semmit. Az idő meg fogyott és nekünk mi előbb ki kellett volna jutni, ha életben akarunk maradni. Amíg gondolkoztam egy nagy reccsenést hallottam Mir felől. Rögtön a hang felé fordultam és láttam,  hogy Mir kiszabadult. Megkönnyebbülve mosolyogni kezdtem és mikor már megszólalni készültem Mir megfogta a kezem majd rohanni kezdett húzva engem magam után.

- De azt mondták nem mehetek ki. – mondtam neki miközben a házba futkorásztunk a lángok elől.

- Az egésznek az lett volna a lényege, hogy…. – hallgatott el hirtelen majd megállt és körbe nézett.

- Hogy? – kezdtem rángatni a karját.

- Yoseob-nak kellett volna kimentenie de leblokkolt így én jöttem! – mondta majd újra megfogta a kezem és szaladni kezdett.

- És most hol van? – próbáltam vele tartani a lépést.

- Valahol kint.

Hirtelen megállt előttem én meg neki mentem de ő nem is foglalkozott ezzel. Megragadta az egyik széket majd az omladozó falhoz vágta aminek egy része kitört. A lángok hamar kezdtek a rés irányába is eljutni.

- Gyerünk. – nézett rám majd húzni kezdett maga után. 

Kimászott a keletkezett kis résen majd megfogta a kezem és én is utána mentem. Visszafordultunk és nézni kezdtük az lángokba álló házat.

- Menjünk. – húzott maga után Mir. Sietve kerültük meg a házat ahol a vaskapun kívül egy fekete autó állt. Yoseob a kaputól távolabb térdelt a földön, és a fejét fogta. Tekintete a köves útra meredt amin térdelt. Elengedtem Mir kezét és futni kezdtem felé. Mikor oda értem a földre rogytam és szorosan magamhoz öleltem.

- Semmi baj. – mosolyogtam majd megsimogattam az arcát ami könnyes volt.

- Sajnálom… - motyogta majd megfogta a kezem. – Én csak…

- Nem is gondoltam volna, hogy akkor te jobban megijedtél mint én. – nevettem miközben könnyes lett a szemem. 

Az addigi feladatok során, azt találtam a legundorítóbbnak, mert nem az én kínzásomról szólt, hanem Yoseob-éról. Átkoztam GD-t amiért ilyenekre képes. 

Hirtelen valaki a vállamra tette a kezét. Felnéztem rá és Mir nézett vissza rám komoly arckifejezéssel. Rámosolyogtam majd megfogtam a kezét és felálltam utána pedig Yoseob-ot is rávettem, hogy felálljon a földről. Akkor fogtam életemben először és utoljára egyszerre Mir és Yoseob kezét.

A kapu előtt álló autó ajtaja kinyílt majd GD szállt ki belőle. Kinyitotta a hatalmas gazos vaskaput majd zsebre vágta a kezét.

- Újabb sikertelen feladat. – mosolyogott. A szemeiben visszatükröződtek a lángok amelyek a mögöttünk álló házat tették semmissé azon az éjszakán.