2013. május 28., kedd

Blue Night 75.rész - Féltékenység

75.rész
Féltékenység




*Abby szemszöge*
Arra ébredtem, hogy iszonyatosan fázok. Olyan érzésem volt mintha egy hinta ágyban feküdnék, amit a szél ide-oda mozgat. Teljesen el voltam gémberedve. Lassan kinyitottam a szemem, de azonnal vissza is csuktam, mert az erős fény bántotta a szememet. Lassan újra kinyitottam majd hozzá szokott a szemem az erős fényhez. Ahogy kitisztult a látásom hirtelen felültem mikor rájöttem, hogy nem otthon vagyok. Idegesen forgolódtam össze vissza, választ keresve a fejemben, hogy még is hova kerültem. Körülöttem rács, ahogy lenéztem több méter magasba lóghattam. Alattam pedig egy hatalmas tó volt vagy is inkább hasonlított egy medencéhez. Különféle állatok úszkáltak benne.  Zihálni kezdtem félelmemben.  Hányingerem lett és szédülni kezdtem.  Utáltam a magasságot. Utáltam, hogy tér iszonyom van. Nekinyomtam a hátamat a rácsnak majd erősen kapaszkodni kezdtem. Lehunytam a szememet és mélyeket lélegeztem és próbáltam megnyugodni. Az utolsó ilyen eset az volt mikor a kötél pályán kellett végig mennem.  Ez ahhoz képest még rosszabb.
- Hogy volt képed végig aludni, míg ide hoztak? – tette fel nekem kérdést egy ismerős hang halkan. Lassan a hang irányába fordultam és meglepetten pislogtam a mellettem lévő ketrecben Gikwang-ra. – Mit kamillázol ennyire nem rám számítottál? – kérdezte gúnyosan.
- Neked meg mi bajod? – kérdeztem lepetten. Nem tudtam mire vélni ezt mogorva viselkedését. Szakítás után sem beszélt így velem.
- Semmi! – vont vállat.
- Igen ez látszik! – morogtam. – Amúgy hol is vagyunk?
- Ha nem aludnád, akkor tudnád! –flegmázott.
- Szépen kérdeztem! Örülnék neki, ha a válaszod is normális lenne.  – mondtam komolyan. Egy percre elgondolkoztam, hogy vajon én tettem valamit, ami miatt így viselkedik.  Hamar rá jöttem, hogy ezt teljesen lehetetlen mivel nem beszéltem vele mikor végre haza vittek. Lefürödtem és ellátták a sebeimet majd teljes kép szakadás. Ennyire emlékszem. Talán ez lehet a baj, hogy nem beszéltem vele? Hirtelen megmozdult a ketrec, amiben voltam és pár centivel lejjebb engedtek.
- Ez komoly? – kapkodtam levegő után.  – Cukik azok a valami ott a vízben.. – néztem le félve. – De basszameg, nem akarok hal kaja lenni! – kezdtem pánikba esni.
- Nem leszel hal kaja csak áldozat! – mondta komolyan Gikwang.
- Mi? – fordultam felé lepetten.
- A vízben lévő élőlények nem esznek embert esetleg csak a cápa, de a több hal inkább mérgével öl, amibe azonnal bele lehet halni. – mondta komolyan miközben maga elé nézett. Levegőt is elfelejtettem venni egy pillanatra. Érhetetlenül nézetem rá miközben. Felém fordult majd egy hatalmas sóhaj hagyta el a száját.
- Nem érted igaz? – kérdezte.
- Pont ellenkezőleg túlságosan is értem miről van szó. – mire ki mondtam a ketrec megint eggyel lejjebb ugrott. Ijedtemben felsikítottam. – Miért csak az én ketrecem megy lejjebb? – fordultam kétségbe eseten Gikwang felé. Aki nem válaszolt csak vállat vont. – Szerintem nem ez a legjobb alkalom arra, hogy flegmázz velem! Nyögd ki mi bajod! – mondtam komolyan miközben belül majdnem felforrt az agy vizem. 
- Semmi! – vont vállat.
- Seungho hol van? – kérdeztem. Gikwang dühösen fújtatott egyet majd fejével maga elé bökött. Fejemet reflexszerűen arra fordítottam amerre bökött a fejével. Nem hittem a szemnek. Nem akartam elhinni, hogy ezt mind idáig nem vettem észre. Egy katonai kiképző tábor. Tele minden féle akadállyal. Hirtelen újra lejjebb ereszkedett a ketrec és egyre jobban kezdtem pánikba esni.
- Tegnap este fürödtem. Ennyire büdös nem lehetek. – kiabáltam olyan hangosan amilyen hangosan csak tudtam. Biztosra akartam menni, hogy GD meghallja a célzásomat. Nem tehettem mást, mint vártam. Egyre idegesebb voltam. Bíznom kellett  Seungho-ban hiszen ő is bízott bennem mikor én voltam olyan helyzetben mikor Ő. Idegesített a tudat, hogy nem tudom mi a baja Gikwang-nak. Ő oda fönt ücsörgött csöndesen én pedig lent idegesen.
- Az a bajod, hogy Seungho-t szeretem? – kérdeztem meg hosszas csend után. Válaszként egy sóhajt kaptam. – Szóval igen. – mosolyodtam el kínomban.
- Befognád? – kérdezte dühösen. –Eléggé idegesítő, hogy ilyen tudatlan vagy! – jelentette ki. Lefagytam a kijelentésén. „Elégé idegesítő, hogy ilyen tudatlan vagy!” hangzott a mondat a fejemben.
- Még a barátnőd voltam nem ezt gondoltad. Várjunk.. Akkor mit is szerettél bennem? 
- Hát az biztos, hogy nem ezt az Abby-t szerettem, mint aki most vagy! – mondta nyugodtan.
- Tudod az idő múlásával az ember változik. Arról nem tehetek, hogy neked nem tetszik. – mondtam nyugodt hangnemben. Próbáltam nem felhúzni magam és próbáltam ezt a kis szájharcosodást a mostanában ért stressz hatásnak betudni. De az volt bennem, hogy talán még sem ez a baj.. Hanem az eddig eltitkolt érzései és gondolatai most fognak rám zúdulni. Ha ez a megfelelő pillanat arra, hogy megvitassuk, a dolgokat  inkább beszélgetnék a száraz talajon mintsem pár centire egy pocsolya felett, ami tele van külön féle cukinak nem nevezhető élőlénnyel. – A féltékenységgel kapcsolatban, majd elmúlik. – vontam vállat.
- Hogy mi van? – kérdezte meglepetten.
- Mi más bajod lenne, ha nem féltékeny vagy Seungho-ra hiszen elvileg őt szeretem nem? – fordultam felé gúnyos mosollyal az arcomon.
-  Te teljesen meg vagy húzatva! – akadt ki. – Hogy lennék már féltékeny egy olyan nyálgépre, mint ő? – kérdezte teljesen felháborodva.
- Szerintem ismerd, el aztán lépjünk tovább!
- Elhagytál! Eldobtál,  mint egy rongy darabot! Még is mit vársz tőlem, hogy tényleg megbocsájtok, és úgy teszek mintha semmi nem történt volna? – erőltette a nevetést.
- Elhagytál! Eldobtál, mint egy rogy darabot!- ismételtem nyávogó hangon. – Jobb lett volna, ha inkább eljátszom, hogy szeretlek, vagy mit vársz most? Ugorjak a karjaidba és tegyek, úgy mintha szeretnélek? Fogd már fel ember, hogy ez nem így működik! Álomvilágban élsz!
- Ha ennek a játéknak vége.. Remélem, eltűnsz az életemből. – mondta miközben a szemei lángoltak a dühtől.. Ahogy jobban megnéztem csalódottságot is tükrözött.
- Semmi akadálya. – mosolyogtam rá. Ahogy kimondtam ezeket a szavakat zuhanni kezdtem, és ahogy a ketrec a vízbe csapódott a hatalmas erő neki vágta a testemet a ketrec rácsaihoz. Felnyögtem volna, de a tüdőm megtelt vízzel. Kétségbe eseten kapálódzni kezdtem. Ki utat kerestem, de esélyem sem volt.  Fellöktem magam a ketrec tetejére és ott próbáltam meg tartani magam. A levegőm egyre jobban fogyott. Kezdtem elveszíteni az eszméletemet is.  A külön féle élőlények ott úszkáltak körülettem, de egyik sem közelített felém. Talán ezért nem estem még jobban pánikba. Ájulás szélén álltam a levegőm egyre jobban fogyott, úgy ahogy az erőm is. Nem volt már erőm küzdeni és végül feladtam. Lehunytam a szemem és vártam, hogy örökre elaludjak. Kezdett minden elsötétülni majd hirtelen hallottam, ahogy valaki a nevemet kiabálja. Torz volt, de számomra még is jól kivehető volt, hogy valaki a nevemet kiabálja.  A szerkezet miben voltam egyszer csak kiemelkedett a vízből. Megkönnyebbülve kapkodtam levegő után miközben a tüdőmben lévő vizet próbáltam ki köhögni.
-  Abby jól vagy? – kérdezte kétségbe esetten Gikwang.
 - Hagyj békén! – nyöszörögtem miközben felültem. Lassan kinyitottam szemem és parton álló GD pillantottam meg. Mellette pedig Seungho állt levegő után kapkodott miközben kétségbe esett pillantásokat vettet rám.  Fejemet fogtak miközben magam elé meredtem még mindig meg voltam rémülve.
- Hozzátok őket le! – parancsolt GD.  A ketrec meg a part felé kezdet indulni ahol meg jelent egy nagydarab ember. Ahogy a parthoz értem kinyitották a ketrecet majd meg ragadták a karomat és GD felé kezdtek rángatni. A pasas oda lökött Seungho-hoz aki  azonnal  a karjaiba zárt.
- Jól vagy? – suttogta fülembe. Bólintottam egyet, mert csak ennyi tellett tőlem.
- Indulás a kocsihoz! Indulunk a következő helyszínre!  - jelentette ki GD.
- Mi? – kaptam a fejemet GD felé.  Meglepetten pislogtam rá, de ő csak eleresztett egy gonosz mosolyt válaszképp a két melák jelent meg mellettünk egyik  Seungho karját ragadta meg a másik az enyémet. A kocsi felé kezdtek mindketten húzni.  Mögöttünk Gikwang-ot hozták. A kocsi előtt mind hármunkat megkötözték a kezét majd betuszkoltak a kocsiba. Én kerültem a középre, az egyik férfi pedig 3 fecskendőt vett elő.
- Az meg minek? – meredtem ijedten a fecskendőkre.
- Szépe álmotok lesz tőle! – nevetett fel majd elsőként Gikwang-nak adta be aztán nekem majd végül Seungho-nak.  Közelebb húzódtam Seungho-hoz és fejemet vállára hajtottam. Nagyon féltem.
- Mi fog most történni? – kérdeztem tőle suttogva.
- Fogalmam sincs. – sóhajtott fel.  Lassan éreztem, ahogy a szer hatni kezd. Rossz előérzetem volt. Éreztem, hogy következő helyszín az eddigiekhez képest sem fog semmi jót tartogatni. Kezdett elsötétülni minden majd a sötétség át vette az  uralmat..

2 megjegyzés:

  1. Ááááá nagyon jó lett :DDD ^^ Mikor lesz következő rész ? kérlek siess :D

    VálaszTörlés