75.rész
Féltékenység
*Abby
szemszöge*
Arra
ébredtem, hogy iszonyatosan fázok. Olyan érzésem volt mintha egy hinta ágyban
feküdnék, amit a szél ide-oda mozgat. Teljesen el voltam gémberedve. Lassan
kinyitottam a szemem, de azonnal vissza is csuktam, mert az erős fény bántotta
a szememet. Lassan újra kinyitottam majd hozzá szokott a szemem az erős
fényhez. Ahogy kitisztult a látásom hirtelen felültem mikor rájöttem, hogy nem
otthon vagyok. Idegesen forgolódtam össze vissza, választ keresve a fejemben,
hogy még is hova kerültem. Körülöttem rács, ahogy lenéztem több méter magasba
lóghattam. Alattam pedig egy hatalmas tó volt vagy is inkább hasonlított egy
medencéhez. Különféle állatok úszkáltak benne.
Zihálni kezdtem félelmemben. Hányingerem
lett és szédülni kezdtem. Utáltam a
magasságot. Utáltam, hogy tér iszonyom van. Nekinyomtam a hátamat a rácsnak majd
erősen kapaszkodni kezdtem. Lehunytam a szememet és mélyeket lélegeztem és
próbáltam megnyugodni. Az utolsó ilyen eset az volt mikor a kötél pályán kellett
végig mennem. Ez ahhoz képest még
rosszabb.
- Hogy volt
képed végig aludni, míg ide hoztak? – tette fel nekem kérdést egy ismerős hang
halkan. Lassan a hang irányába fordultam és meglepetten pislogtam a mellettem
lévő ketrecben Gikwang-ra. – Mit kamillázol ennyire nem rám számítottál? –
kérdezte gúnyosan.
- Neked meg
mi bajod? – kérdeztem lepetten. Nem tudtam mire vélni ezt mogorva viselkedését.
Szakítás után sem beszélt így velem.
- Semmi! –
vont vállat.
- Igen ez
látszik! – morogtam. – Amúgy hol is vagyunk?
- Ha nem
aludnád, akkor tudnád! –flegmázott.
- Szépen
kérdeztem! Örülnék neki, ha a válaszod is normális lenne. – mondtam komolyan. Egy percre
elgondolkoztam, hogy vajon én tettem valamit, ami miatt így viselkedik. Hamar rá jöttem, hogy ezt teljesen lehetetlen
mivel nem beszéltem vele mikor végre haza vittek. Lefürödtem és ellátták a
sebeimet majd teljes kép szakadás. Ennyire emlékszem. Talán ez lehet a baj,
hogy nem beszéltem vele? Hirtelen megmozdult a ketrec, amiben voltam és pár
centivel lejjebb engedtek.
- Ez
komoly? – kapkodtam levegő után. – Cukik
azok a valami ott a vízben.. – néztem le félve. – De basszameg, nem akarok hal
kaja lenni! – kezdtem pánikba esni.
- Nem
leszel hal kaja csak áldozat! – mondta komolyan Gikwang.
- Mi? –
fordultam felé lepetten.
- A vízben
lévő élőlények nem esznek embert esetleg csak a cápa, de a több hal inkább
mérgével öl, amibe azonnal bele lehet halni. – mondta komolyan miközben maga
elé nézett. Levegőt is elfelejtettem venni egy pillanatra. Érhetetlenül nézetem
rá miközben. Felém fordult majd egy hatalmas sóhaj hagyta el a száját.
- Nem érted
igaz? – kérdezte.
- Pont
ellenkezőleg túlságosan is értem miről van szó. – mire ki mondtam a ketrec
megint eggyel lejjebb ugrott. Ijedtemben felsikítottam. – Miért csak az én
ketrecem megy lejjebb? – fordultam kétségbe eseten Gikwang felé. Aki nem
válaszolt csak vállat vont. – Szerintem nem ez a legjobb alkalom arra, hogy
flegmázz velem! Nyögd ki mi bajod! – mondtam komolyan miközben belül majdnem
felforrt az agy vizem.
- Semmi! –
vont vállat.
- Seungho
hol van? – kérdeztem. Gikwang dühösen fújtatott egyet majd fejével maga elé
bökött. Fejemet reflexszerűen arra fordítottam amerre bökött a fejével. Nem
hittem a szemnek. Nem akartam elhinni, hogy ezt mind idáig nem vettem észre.
Egy katonai kiképző tábor. Tele minden féle akadállyal. Hirtelen újra lejjebb
ereszkedett a ketrec és egyre jobban kezdtem pánikba esni.
- Tegnap
este fürödtem. Ennyire büdös nem lehetek. – kiabáltam olyan hangosan amilyen
hangosan csak tudtam. Biztosra akartam menni, hogy GD meghallja a célzásomat.
Nem tehettem mást, mint vártam. Egyre idegesebb voltam. Bíznom kellett Seungho-ban hiszen ő is bízott bennem mikor
én voltam olyan helyzetben mikor Ő. Idegesített a tudat, hogy nem tudom mi a
baja Gikwang-nak. Ő oda fönt ücsörgött csöndesen én pedig lent idegesen.
- Az a
bajod, hogy Seungho-t szeretem? – kérdeztem meg hosszas csend után. Válaszként
egy sóhajt kaptam. – Szóval igen. – mosolyodtam el kínomban.
- Befognád?
– kérdezte dühösen. –Eléggé idegesítő, hogy ilyen tudatlan vagy! – jelentette
ki. Lefagytam a kijelentésén. „Elégé idegesítő, hogy ilyen tudatlan vagy!”
hangzott a mondat a fejemben.
- Még a
barátnőd voltam nem ezt gondoltad. Várjunk.. Akkor mit is szerettél
bennem?
- Hát az
biztos, hogy nem ezt az Abby-t szerettem, mint aki most vagy! – mondta
nyugodtan.
- Tudod az
idő múlásával az ember változik. Arról nem tehetek, hogy neked nem tetszik. –
mondtam nyugodt hangnemben. Próbáltam nem felhúzni magam és próbáltam ezt a kis
szájharcosodást a mostanában ért stressz hatásnak betudni. De az volt bennem,
hogy talán még sem ez a baj.. Hanem az eddig eltitkolt érzései és gondolatai
most fognak rám zúdulni. Ha ez a megfelelő pillanat arra, hogy megvitassuk, a dolgokat
inkább beszélgetnék a száraz talajon
mintsem pár centire egy pocsolya felett, ami tele van külön féle cukinak nem
nevezhető élőlénnyel. – A féltékenységgel kapcsolatban, majd elmúlik. – vontam
vállat.
- Hogy mi
van? – kérdezte meglepetten.
- Mi más
bajod lenne, ha nem féltékeny vagy Seungho-ra hiszen elvileg őt szeretem nem? –
fordultam felé gúnyos mosollyal az arcomon.
- Te teljesen meg vagy húzatva! – akadt ki. –
Hogy lennék már féltékeny egy olyan nyálgépre, mint ő? – kérdezte teljesen
felháborodva.
- Szerintem
ismerd, el aztán lépjünk tovább!
-
Elhagytál! Eldobtál, mint egy rongy
darabot! Még is mit vársz tőlem, hogy tényleg megbocsájtok, és úgy teszek
mintha semmi nem történt volna? – erőltette a nevetést.
-
Elhagytál! Eldobtál, mint egy rogy darabot!- ismételtem nyávogó hangon. – Jobb
lett volna, ha inkább eljátszom, hogy szeretlek, vagy mit vársz most? Ugorjak a
karjaidba és tegyek, úgy mintha szeretnélek? Fogd már fel ember, hogy ez nem
így működik! Álomvilágban élsz!
- Ha ennek
a játéknak vége.. Remélem, eltűnsz az életemből. – mondta miközben a szemei
lángoltak a dühtől.. Ahogy jobban megnéztem csalódottságot is tükrözött.
- Semmi
akadálya. – mosolyogtam rá. Ahogy kimondtam ezeket a szavakat zuhanni kezdtem,
és ahogy a ketrec a vízbe csapódott a hatalmas erő neki vágta a testemet a
ketrec rácsaihoz. Felnyögtem volna, de a tüdőm megtelt vízzel. Kétségbe eseten
kapálódzni kezdtem. Ki utat kerestem, de esélyem sem volt. Fellöktem magam a ketrec tetejére és ott
próbáltam meg tartani magam. A levegőm egyre jobban fogyott. Kezdtem
elveszíteni az eszméletemet is. A külön
féle élőlények ott úszkáltak körülettem, de egyik sem közelített felém. Talán
ezért nem estem még jobban pánikba. Ájulás szélén álltam a levegőm egyre jobban
fogyott, úgy ahogy az erőm is. Nem volt már erőm küzdeni és végül feladtam.
Lehunytam a szemem és vártam, hogy örökre elaludjak. Kezdett minden elsötétülni
majd hirtelen hallottam, ahogy valaki a nevemet kiabálja. Torz volt, de
számomra még is jól kivehető volt, hogy valaki a nevemet kiabálja. A szerkezet miben voltam egyszer csak
kiemelkedett a vízből. Megkönnyebbülve kapkodtam levegő után miközben a
tüdőmben lévő vizet próbáltam ki köhögni.
- Abby jól vagy? – kérdezte kétségbe esetten
Gikwang.
- Hagyj békén! – nyöszörögtem miközben
felültem. Lassan kinyitottam szemem és parton álló GD pillantottam meg.
Mellette pedig Seungho állt levegő után kapkodott miközben kétségbe esett
pillantásokat vettet rám. Fejemet fogtak
miközben magam elé meredtem még mindig meg voltam rémülve.
- Hozzátok
őket le! – parancsolt GD. A ketrec meg a
part felé kezdet indulni ahol meg jelent egy nagydarab ember. Ahogy a parthoz
értem kinyitották a ketrecet majd meg ragadták a karomat és GD felé kezdtek
rángatni. A pasas oda lökött Seungho-hoz aki
azonnal a karjaiba zárt.
- Jól vagy?
– suttogta fülembe. Bólintottam egyet, mert csak ennyi tellett tőlem.
- Indulás a
kocsihoz! Indulunk a következő helyszínre!
- jelentette ki GD.
- Mi? –
kaptam a fejemet GD felé. Meglepetten
pislogtam rá, de ő csak eleresztett egy gonosz mosolyt válaszképp a két melák
jelent meg mellettünk egyik Seungho
karját ragadta meg a másik az enyémet. A kocsi felé kezdtek mindketten
húzni. Mögöttünk Gikwang-ot hozták. A
kocsi előtt mind hármunkat megkötözték a kezét majd betuszkoltak a kocsiba. Én
kerültem a középre, az egyik férfi pedig 3 fecskendőt vett elő.
- Az meg
minek? – meredtem ijedten a fecskendőkre.
- Szépe
álmotok lesz tőle! – nevetett fel majd elsőként Gikwang-nak adta be aztán nekem
majd végül Seungho-nak. Közelebb
húzódtam Seungho-hoz és fejemet vállára hajtottam. Nagyon féltem.
- Mi fog
most történni? – kérdeztem tőle suttogva.
- Fogalmam
sincs. – sóhajtott fel. Lassan éreztem,
ahogy a szer hatni kezd. Rossz előérzetem volt. Éreztem, hogy következő
helyszín az eddigiekhez képest sem fog semmi jót tartogatni. Kezdett
elsötétülni minden majd a sötétség át vette az
uralmat..
Ááááá nagyon jó lett :DDD ^^ Mikor lesz következő rész ? kérlek siess :D
VálaszTörlésKöszönöm.^^ Sietünk.. :)
VálaszTörlés