Blue Night 71.rész - A víz fogságában

71.rész

A víz fogságában

*Nicole szemszöge*

Amikor benyitottam a szobába egy pillanatra megvakultam a fénytől ami a hatalmas nyitott ablakon jött be. Az ablak előtt álló alak lassan megfordult és rám nézett. A szemeimbe könnyek gyűltek, majd lassan a földre rogytam.

- Miért? – motyogtam miközben a fejemet fogtam.

- Hé, jól vagy? – rohant oda hozzám Yoseob.

Nem válaszoltam csak megfogtam a kezét amit felém nyújtott majd lassan felálltam és az ajtó felé fordultam.

- Hova mész? – kiáltott utánam.

Határozott léptekkel indultam meg a szemben lévő ajtó felé. Nagy lendülettel akartam benyitni de nem tudtam bemenni. A kilincset rángattam mint egy őrült. 

- Mir! – kiabáltam majd ütni kezdtem az ajtót. – Mir!

- Nicole! – hallottam a hangját közvetlenül az ajtó másik oldaláról.

Megkönnyebbülve sóhajtottam.

- Jól vagy? – kérdezte mikor már én is szólásra nyitottam a számat, hogy megkérdezzem tőle ugyanezt.

- Persze… - mosolyogtam.

Lépteket hallottam a folyosó végéről ezért arra fordultam. A léptek egyre hangosabban hallatszottak végül megláttam GD-t jönni felém, mögötte 2 férfival. Lassan de biztosan kezdett úrrá lenni rajtam a pánik. 

Mire készül?

Megállt előttem egy halvány ravasz mosollyal, bennem meg a vér is megfagyott. Yoseob gyorsan odalépett hozzám majd megfogta a kezem.

„Mit fog tenni Mir-rel?” futott át az agyamon és az ajtóra néztem majd újra GD-re.

- Mire gondolsz most? – mosolyogott gonoszan majd ujját lassan kezdte végig húzni az arcomon. Nagy levegőt vettem és kezdett elszakadni a cérna, de Yoseob megelőzött. 

Megragadta GD kezét majd lerántotta az arcomról és hátrébb húzott.

- Hagyd békén. – nézett fenyegetően GD-re.

GD csak mosolygott tovább majd elővett egy kulcsot, beletette a zárba majd kinyitotta az ajtót.

- Hozd ki. – nézett az egyik férfire aki bólintott majd bement a szobába. 

Pár perccel később Mir-t ráncigálta ki az ajtón.

- Mir! – indultam meg felé de Yoseob visszarántott mire én értetlenül néztem rá.

- Yoseob! – szóltam rá.

- Őket zárd be. – mondta GD a másiknak mire az elindult felénk.

- Várj, mi lesz Mir-rel? – kiabáltam GD után miközben az ajtón lökdöstek be minket.

- Pszt.. – fordult vissza és emelte mutató ujját a szája elé miközben mosolygott.

- Hé! – kiabáltam de belöktek az ajtón majd ránk zárták az ajtón.

- Engedj ki te rohadék! – kiabáltam miközben az ajtót ütögettem.

- Hagyd abba. – fordított magával szembe Yoseob majd megölelt.

Órákkal később kattant az ajtó zárja mire mindketten odanéztünk. GD lépett be rajta majd megállt az ajtóba.

- Yoseob haza megy. – mondta GD határozottan.

- És Mir? – kérdeztem.

- Ha ügyes vagy akkor ő is. – mosolygott. – Ha nem, akkor megfullad. – vonta meg a vállát.

- Mi?! – csattantam fel.

- Keresd meg, és érd el, hogy ne fulladjon meg. Hm.. – emelte fel a karját amin az órája volt. – Ha 1 órán belül sikerül kimentened akkor nem hal meg. – mosolygott újra. – A szoba hamar megtelik vízzel…

- Te utolsó sze-

- Na gyerünk. – szakított félbe mire a 2 férfi bejött a szobába, megragadták Yoseob-ot majd kivitték.

- Tik tak… - mosolyodott el ravaszul GD majd ő is követte őket.

- A fenébe. – mérgelődtem majd pár perces gondolkodás után kirohantam a szobából és körbenéztem.

- Vízzel teli szoba… - motyogtam majd elindultam arra amerre GD is eltűnt. 

Leszaladtam a lépcsőn miután kiértem a végtelennek tűnő folyosókról. Újra kutakodni kezdtem a földszinten. Minden szobát alaposan de sietve tártam fel, de nem jártam sikerrel. Semmi használhatót nem találtam és ötletem sem volt,  hogy hol lehet Mir.

Az egyik folyosó végén egy hatalmas kapu volt. Olyan nehéz, volt, hogy alig tudtam annyira kinyitni, hogy átpréseljem magam rajta. Az ajtó mögött egy hosszú lépcső vezetett lefelé, a föld alá. Hátrafordultam majd elindultam lefelé a sötétségbe. A falat tapogatva mentem lefelé majd mikor leértem csak pár gyertya világított amik a falon voltak. Óvatosan lépkedve elindultam a semmibe.

Tömlöcöknél lyukadtam ki. A rácsok mögött láncok, fegyverek és kínzó eszközök voltak amikhez már rég nem nyúlt senki. Megborzongtam a gondolattól, hogy mik történhettek ezekbe a tömlöcökbe régebben. Ahogy haladtam a tömlöcök között megláttam, hogy a falra valahonnan kék fény vetül. Szaladni kezdtem felé majd ahogy odaértem a falhoz a fény irányába fordultam és láttam Mir-t egy üveg fal mögött. A szoba, ami inkább volt egy tömlöc átalakítva, már majdnem teljesen megtelt vízzel, Mir pedig amíg még tudott levegőért küzdött. Odarohantam az üveg falhoz majd rátettem a kezem, az agyam pedig kattogni kezdett, hogy mégis mihez kezdjek. Felnéztem Mir-re aki vett egy nagy levegőt majd odaúszott az üvegfalhoz ahol álltam.

- Mit tegyek? – néztem fel rá mikor a kezét az üvegfalhoz tette ahol az enyém volt. Szemeim könnyesek lettek és teljesen kétségbeesett voltam.

Mir halványan elmosolyodott majd elvette a kezét az üvegfaltól és felúszott levegőért. Visszarohantam a cellákhoz majd elkezdtem rángatni az első cellának az ajtaját de nem nyílt ki. Így mentem végig egészen addig amíg be nem jutottam az egyikhez. Körbe néztem majd felkaptam egy bárdot és szaladtam vissza Mir-hez miközben a könnyeimmel küszködtem. 

Mikor visszaértem Mir vett egy utolsó lélegzeted majd újra leúszott hozzám. A helység megtelt vízzel, nekem meg sietnem kellett.

Felemeltem a karom amibe a bárd volt és megpróbáltam vele betörni az üveg falat. Az első ütés után csalódottan tapasztaltam,  hogy nem történt semmi, még egy repedés sem. Az idő szaladt én meg csak szerencsétlenkedve kapkodtam. 

- Mir! – kiáltottam a nevét mikor láttam, hogy a szeme lassan lecsukódik.

Újra megragadtam a bárdot és ütni kezdtem vele a falat.

Már nem nézett rám, csukott szemeit pedig eltakarta az arcába hulló haja.

Végül megindult az első repedés a falon.

Egy élettelen test volt a vízben aminek látványától hihetetlen félelem fogott el ami némi erőt adott.

Megjelent még egy repedés.

Ahogy az üveg falon úgy a szívemen is repedések jelentek meg ha arra gondoltam, hogy többé nem láthatom ahogy rám mosolyog.

Újra megütöttem a falat és keletkezett még egy repedés ami recsegve haladt egyre távolabb.

Szinte hallottam a fejemben a hangját, ahogy a nevemet mondja. 

Minden erőmmel neki hajítottam a bárdot az üvegfalnak ami hatalmas zajjal áttört, majd a víz olyan erővel zúdult ki mögüle, hogy magával sodort és a falhoz vágott amitől felkiáltottam. Az összes víz kiszabadult és beterített mindent. A hátamat a falnak támasztva ültem miközben köhögtem a sok víztől amit lenyeltem. Oldalra néztem és megpillantottam Mirt ahogy vizes földön feküdt. Azonnal felálltam majd odarohantam. Amikor felálltam megszédültem és a fejemhez kaptam. Borzalmas fájdalom hasított végig a fejemen de nem foglalkoztam vele különösebben. Odarohantam Mir-hez majd térdre rogytam és a pólójába markoltam.

- Mir! – szólítgattam kétségbeesetten. – Mir ne csináld ezt velem! – remegett a  hangom. – Hallod?! Nyisd már ki a szemed! – könyörögtem miközben anélkül hogy észrevettem volna sírni kezdtem.

- Mir… - zokogtam mikor azt vettem észre, hogy nem mozdul. A mellkasára borultam és sírtam. A fejem újra iszonyatosan fájni kezdett. Hátul a fejemhez nyúltam majd mikor újra a kezemre néztem vér borította. Vérzett a fejem, az ütéstől amikor a víz neki vágott a kő falnak. De valahogy abban a helyzetben egy cseppet sem tudott érdekelni, hogy mi van velem. A pólójába markoltam és ráborulva sírtam miközben néha szólítgattam. A sírás elterelte a figyelmem a borzalmas fejfájásomról, így csak azon kaptam magam, hogy lassan lecsukódik a szemem és megszűnik a világ körülöttem miközben a könnyeim csak úgy jöttek melyek miután végig folytak az arcomon Mir pólóján landoltak.