86.rész
A harc elkezdődött
*Nicole
szemszöge*
A kanapén ültem
és a tévét kapcsolgattam miközben erősen kattogott az agyam. Fifi és Dara?
Mégis miért? És hogyan? Nem értem…
Hirtelen
megszólalt a telefonom mire felkaptam a fejem és gyorsan felvettem az
eszeveszetten csörgő telefonomat.
- Igen? –
emeltem a fülemhez.
- Szia Nicole.
– szólt bele kissé félénken Thunder.
- Minek
köszönhetem a hívásod? – egy pillanatra se tudtam kiverni a fejemből Fifit és
Darát, ami szerintem látszott is rajtam.
- Arra
gondoltam, hogy… - sóhajtott.
- Figyelek. -
bólogattam közbe pedig kissé máshol jártak a gondolataim.
Vajon Fifi
megint tervez valamit? Rájött volna, hogy Dara tud egy-két dolgot?
- Lenned
kedved…
Vagy lehet nem
is Fifi, hanem megint GD kavar valamit…
- Eljönni velem
valahova?
Elmélyültem a gondolataimba,
de hirtelen eljutottak az agyamig Thunder szavai mire felkaptam a fejem és
habogni kezdtem.
- T-Thunder,
tudod, h-hogy én…
- Nem randi! –
vágott közbe. – Cs-csak egy találka semmi több.
- Nem tudom… - sóhajtottam.
- Értem. – mondta
kissé csalódottan.
- M-még
visszahívlak, jó de most mennem kell, szia! – hadartam el gyorsan majd
kinyomtam a telefont és ledobtam magam mellé a kanapéra. Mély levegőket vettem
és legyeztem magam. - Nem lesz ez így jó. – motyogtam. Ránéztem az órára ami
már este tizenegyet mutatott.
- Jól
ellehettek, Abby… - mosolyogtam majd felhúztam a lábaimat a kanapéra és
átöleltem őket. - Csak érj haza kiszedek belőled mindent. – motyogtam.
- Kiből akarsz
kiszedni mindent? – sétált le az emeletről Yoseob póló nélkül, nyakába egy törülközővel.
- Te meg mit
pucérkodsz?
- Edzettem. –
mondta anélkül, hogy vetetett volna akár egy kósza pillantást is rám.
- Te? – lepődtem
meg. - Mégis miért? – figyeltem minden mozdulatát, ahogy keresztülsétál a
nappalin, és bemegy a konyhába.
- Úgy döntöttem
változtatok a stílusomon. – mondta majd hallottam ahogy kinyitja a hűtőt.
- Ezért akarod
kigyúrni magad?
- Igen. –
csukta vissza a hűtőt.
- Pedig én
nagyon szeretem az aranyos éned…
- A lányoknak
jobban bejönnek az izmos srácok. – vágta rá mintha nem is hallotta volna azt
amit mondtam.
- Nem hiszem,
ho…
- Búcsút mondok
a régi énemnek. – vágott megint közbe majd kisétált a konyhából kezében egy
üveg vízzel.
- Igen? –
álltam fel a kanapéról. Vajon engem is ki akarsz törölni?
- Akkor sok
minden változni fog. – tettem szúrós megjegyzést a kapcsolatunkra nézve, bár
nem tudtam, hogy értette a célzást.
- Igen. Már
előbb meg kellett volna hoznom ezt a döntést. – nézett rám lenézően egy pillanatra,
míg elment mellettem majd visszament az emeletre.
Ökölbe
szorítottam a kezem és dühösen meredtem magam elé.
- Játszani
akarsz? Hát legyen. – morogtam az orrom alatt majd felkaptam a kanapéról a telefonomat. - Kezdődjön a harc.
Tudod, Yoseob
sose gondoltam volna, hogy miattad ilyen gyerekes dolgokra leszek képes. Mindig
meglepsz azzal, hogy milyen könnyen képes vagy irányítani engem. Sok minden
megváltozott köztünk. Én is hibáztam, te is hibáztál. Túl sokat hibáztunk. Vajon
képesek leszünk helyrehozni őket?
- Szia, én
vagyok. – szóltam bele a telefonba miután Thunder felvette. Mérhetetlenül dühös
voltam és megbántott. Ez már harc. Meglátjuk, ki adja felelőbb Yoseob. Nagy
levegőt vettem majd határozottan megkérdeztem – Hol akarsz randizni?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése