2013. november 6., szerda

Blue Night 94.rész - Mentőakció

94.rész
Mentőakció



*Nicole szemszöge*
- Mi a fene történt?! – ragadta meg a pólómat Tiffany dühösen.
- M-Mi bajod? – dadogtam lepettségemben.
- Doojoon mondta, hogy megint veszekedtetek. Hát semmit se fogsz fel azokból a szavakból, amik elhagyják a pofám?!
- Most muszáj ezért ennyire kiakadni? – sipákoltam.
- Nicole! – engedett el, majd csípőre tette a kezeit. – Csak én nem értem, hogy ti most mit műveltek? Ha igen, kérlek avass be.
- Én sem értem, de nyugi…
- Hogy lehetsz ilyen szerencsétlen?! Te is, ő is, ti is, ők is… - mutogatott össze vissza.
- Mitől vagy ma ilyen agybajos?
- Egy őrültek háza nincs jó hatással az emberre, tudod? – vigyorgott, mint egy pszichopata.
- Hozzak nyugtatót?
- Aha. – bólogatott.
Rámosolyogtam majd elindultam kifelé, amikor meghallottam, hogy szól a telefonom. Visszafordultam, majd elindultam felé, de mire a kezembe került a csörgés abbamaradt.
- Ki volt az?
- Nem tudom, ismeretlen szám. – böngésztem a telefonom.
- Hívd vissza.
- Az lesz. – mondtam, majd hívtam is a számot, de nem vették fel.
- Na?
- Nem veszi fel.
- Lehet téves volt?
- Valószínűleg. – mosolyogtam rá.



- Maradsz! Maradsz… - nyújtottam ki a kezem magam előtt, majd lassan hátrálni kezdtem. – Ügyes vagy! – engedtem le a kezem, majd mentem oda Rexhez és simogatni kezdtem.
A telefonom csörögni kezdett, mire kivettem azt a zsebemből és leültem a földre.
- Igen?
- Nicole! Eli vagyok!
A szemeim kikerekedtek és finoman lökdöstem arrébb az ölembe tolakodó kutyát.
- Mit szeretnél? – kérdeztem lepetten.
- Sietned kell! – hadarta el idegesen.




- A fenébe! – kiabáltam miközben egy taxi után loholtam.
Mikor végre megállt beszálltam és indultunk is az úticél felé. GD háza felé…
,, Fifi átvágja Darát! Valamit tervez és az a valami ma lesz! Nem tudom mi folyik itt, de sietned kell vagy Dara nagy bajba fog kerülni!” – hallottam Eli szavait.
- Mondtam annak a lánynak, hogy ne csináljon semmit! – mérgelődtem.
Mikor kiszálltam az autóból idegesen toporzékolni kezdtem, miközben a taxi elhajtott.
- Most mégis mihez kezdjek? – forgolódtam miközben a fejemet fogtam.
- Kamerák… kamerák mindenhol! – vettem szemügyre a házat. – Aishh, már mindegy! – mondtam majd odarohantam a kapuhoz és rángatni kezdtem, de az lepettségemre, kinyílt.
Rá kellett ébrednem, hogy késésben vagyok.
Berohantam a kapun, majd a bejárati ajtón, ami szintén nyitva volt.
- Dara! – kiabáltam a nevét, de nem jött válasz.
A ház üres volt, GD nem volt otthon. Kisebb zajra lettem figyelmes, ami az emeletről jött. Felrohantam a lépcsőn, majd berontottam az egyik szobába, ami GD szobája volt.
- Te meg mi az Istent művelsz?! – kiáltottam el magam mikor megláttam Darát GD szobájába kutakodni.
- Te meg, hogy kerülsz ide? – lepődött meg Dara.
- Mondtam, hogy ne csinálj semmit! – kiabáltam majd odarohantam hozzá és megfogtam a kezét. – Mennünk kell! – akartam húzni magam után, de kirántotta a kezét a szorításomból.
- Még nem mehetek! – mondta, majd tovább keresgélt a fiókokba.
- Velem ne szórakozz! – kiabáltam rá. – Egyáltalán mit keresel?!
- Bizonyítékot!
- És Fifi?
- Feltartja GD-t! – nézett rám elszántan.
A fejemhez kaptam, majd forgolódni kezdtem.
- Miért akarna Fifi segíteni neked?! Átvert!
- Miért vert volna át?!
- Mert… mert… - gondolkodtam el. – Ne ez az, amit nem tudok!
Újra megragadtam Dara karját, majd rohanni kezdtem vele a kijárat felé.
- El kell tűnnünk innen mielőtt… - akadtam el mikor meghallottam, ahogy bevágódik a bejárati ajtó.
Darával rémülten egymásra néztünk, valami ötletet várva a másiktól.
- Gyere! – suttogtam, majd kinyitottam az egyik hatalmas szekrényt, majd betuszkoltam magunkat.
- Esküszöm, utoljára ovis koromba bújtam el a szekrénybe! – mérgelődtem halkan.
- Pszt! – szólt rám Dara.
Megforgattam a szemeimet, majd kihalásztam a telefonom a zsebemből. Lenémítottam, majd egy sms-t akartam írni, de valaki beelőzött.
„Bent vagytok?” – írta Abby.
„Igen” – válaszoltam egyszerűen.
„Jól elbújtatok?”
„Majd kiderül...”
„Addig ne gyertek ki, amíg nem szólok!”
„Oké”
- Ki az? – hajolt közelebb Dara.
- Te egy kicsit sem félted az életed? – néztem rá szúrós szemekkel bár nem sokat láthatott Dara a sötét szekrényben.
- De, csak... – fogtam be a száját, mikor meghallottam, hogy nyílik a szoba ajtaja.
A szívem kétszer olyan gyorsan kezdett verni, és csak úgy kapkodtam a levegő után miközben, azért imádkoztam, hogy ne nyissa ki a szekrényt.
GD pakolgatott valamit, majd léptei halkulni kezdtek, végül az ajtócsapás hangjára elvettem a kezem Dara szájától és kifújtam az addig bent tartott levegőt.
- Majdnem megfulladtam! – mérgelődött csendbe Dara.
- Neked egy szavad se lehet!
Pár perccel később a telefonom képernyője felvillant a kezemben.
Új üzenet.
„Most sétált ki a kapun. Siessetek!”
- Gyerünk. – fogtam meg Dara kezét miután zsebre tettem a telefonom. Kimásztunk a szekrényből, majd szépen becsuktam azt magunk után és futólépésbe indultunk meg a kijárat felé.
- Mire ez a nagy sietség? – kérdezte Dara miközben rohantam le a lépcsőn és húztam őt magam után.
- Csak jussunk ki innen, azt hiszem egy hosszú beszélgetésben lesz részünk! – mondtam, majd kiviharzottam a bejárati ajtón, de amikor kiléptem a kapun, a lábaim földbe gyökereztek.
A félelem összes árnyalata végig futott az arcomon és a lepettségtől szinte levegőt is elfelejtettem venni.

Életem egyik legijesztőbb pillanata volt, amikor a kapun kilépve, GD-vel találtam szembe magam.


2 megjegyzés:

  1. Annyira jó lett! Folytiiiiiit *-* ♥
    ui. Ezek a gif-ek *-* I wanna die! ☺

    VálaszTörlés