Blue Midnight 8.rész - ,,Ne haragudj."

8.rész

„Ne haragudj”

Másnap nem tudtam eldönteni, hogy most beszéljek Abby-vel, vagy sem. Aztán délután odaült mellém a kanapéra és olyan „valamit be kell vallanom” fejjel nézett rám. Ránéztem majd újra a tv-t kezdtem bámulni mintha érdekelne, ami megy benne. 

- Mindenről tudok. – mondtam neki egyhangúan. 

- Hogy-hogy? – lepődött meg Abby. 

- Tegnap este Gi felhívott. – maradtam az unott egyhangúságnál, mintha nem is érdekelne különösebben az egész. 

- És mit mondott? – érdeklődött Abby.

- Semmi olyat, amiről nem kéne tudnom. – mondtam miközben mind a ketten mereven néztük a tv-t, de, csak mert nem mertünk egymás szemébe nézni.

- Értem… Ne ha- 

- Nincs semmi baj. – néztem rá miközben a félbeszakítottam, de nem tudtam mosolyogni. – Tényleg. A te életed, nem szólhatok bele, azt teszed, amit jónak látsz. 

- Köszi. – mosolygott rám Abby, majd megölelt, mire én csak egy nagy sóhajt tudtam kipréselni magamból. 

- 2 héttel később – 

A kapcsolatom a Beast-el egyre jobb és jobb volt. Gikwang-al is egyre jobban kijöttem. Úgy viselkedtünk, mint akik már 1000 éve ismerik egymást, de nem csak Gi-vel, hanem összes Beast taggal. De akihez a legközelebb álltam és a legtöbb időt töltöttem az Yoseob volt…

Abby nem sokat volt otthon…Folyton Taeyang-al volt és a többi Big Bang-essel aminek nagyon nem örültem, de ezt nem akartam előtte kimutatni. Egyik nap épp a konyhába csináltam magamnak egy kis teát mikor haza jött Abby..Taeyang-al. Nevetgélve kézen fogva jöttek be a házba. Abby körül nézett majd odajött hozzám:

- Hát a többiek?

- A stúdióba. – mondtam. 

- Értem. Beszélhetnénk? – mondta Abby elkomolyodva. 

- P-persze. – rémültem meg. 

Kimentem a konyhából és leültünk a nappaliba. Én és Taeyang Abby mellett ültünk. Végig fogták egymás kezét. 

- Az a helyzet.. – kezdte Abby. – hogy elköltözök. 

- Hogy micsoda? Hova? – kerekedtek ki a szemeim. Azt hittem rosszul hallok. 

- Taeyang-hoz. Felajánlották, hogy táncoljak náluk, és én elfogadtam. 

- De- kezdtem volna de Abby félbe szakított:

. Nincs, de. Sajnálom Nicole. De nem megyek, messzire bármikor tudunk majd találkozni. Kérlek, érts meg…

- Rendben. Menj csak. – mondtam, majd felálltam és a bejárati ajtó előtt megálltam és visszanéztem rájuk.

- Ha ennyit akartatok akár mehetnétek is. Még sok dolgom van. – próbáltam leplezni, hogy mennyire dühös vagyok, de nem igazán jött össze. Abby és Taeyang felállt majd elindultak kifelé. Abby a lehető legjobban kerülte a tekintetem. Mikor kimentek Becsaptam az ajtót, és visszamentem a nappaliba, majd leültem a kanapéra. Felhúztam a lábaimat és a fejemet a térdemre hajtottam. Nem tudtam vissza tartani a könnyeimet. Ideges és szomorú voltam egyszerre. Elővettem a telefonom és elkezdtem írni egy sms-t Yoseob-nak. Csak annyit írtam, hogy mikor jönnek haza. Pár perc múlva jött a válasz: „ 8 körül. :) Valami baj van? „ A könnyeimtől alig láttam a betűket, ezért elég sokáig tartott mire helyesen meg tudtam írni a választ: „Nincs, csak már nagyon hiányoztok :) „

Felálltam a telefonnal a kezemben. Forgott velem a világ. Nagyon szédültem. A konyhába akartam menni a teáért, amit csináltam, de alig tettem pár lépést a fejem is iszonyatosan elkezdett fájni. Ekkor elkezdett pityegni a telefonom. Lassan elkezdtem felemelni a kezem. Alig láttam úgy szédültem, és még a könnyek is akadályoztak az olvasásban, de aztán homályosan, ugyan de láttam: egy sms. Abby-től: „Ne haragudj. „ 

Még idegesebb lettem. A fejemhez kaptam, majd elsötétült minden. Tovább nem emlékszem semmire. 

- Este 8 óra – 

Zajt hallottam. Lépteket és beszélgetést. A fejem nagyon fájt. Éreztem, hogy a telefon a kezembe van, majd azt is, ahogy valaki elveszi tőlem. 

- Mi az? – kérdezte Doo Joon. – nem láttam semmit csak hallottam a hangjukat. 

- Hol van Abby?! – kiáltott fel Yoseob.

- Nincs itthon. – jött távolabbról a válasz Gikwang-tól. 

Lassan kinyitottam a szemem. Először nagyon homályosan láttam majd egyre tisztábban. A földön feküdtem. Yoseob épp a telefonomat tette le a konyha pultra. 

- Felébredt! – kiáltott fel Junhyung. 

Yoseob gyorsan megfordult majd odasietett hozzám. Én addig lassan, ugyan de próbáltam felülni. Nem nagyon emlékeztem bármire is. Yoseob letérdelt mellém majd az egyik kezemet a nyakába tette és átölelte a derekam. Lassan kezdett felállni és vele együtt én is. Odamentünk a kanapéhoz majd leültünk. A többi Beast tag is odajött és engem figyelt. 

- Mi történt? – kérdezte Junhyung. 

- Nem tudom… - fogtam a fejem. 

Yoseob felállt majd idehozta a telefonom majd a kezembe nyomta. Lassan felemeltem a kezem és olvasni kezdtem: 

„ Ne haragudj” 

Hirtelen minden beugrott. Bedobtam a nappali közepébe a telefont és eltakartam az arcom, hogy ne lássák azt, hogy sírok. Junhyung rátette a kezét a vállamra. 

- Mi történt? – kérdezte. 

- Abby elment. – szipogtam. 

- Mégis hova? – kérdezte Gi. 

- Odaköltözik Taeyang-hoz. A Big Bang-nél fog táncolni. – mondtam már szinte zokogva. 

Junhyung leült mellém majd megölelt. Yoseob felállt majd határozottan elindult az ajtó felé. 

- Hova mész? – kérdezte Dongwoon. 

- Betartom az ígéretem. 

Hirtelen elengedtem Junhyung-t, mire ő is elengedett én meg gyorsan elindultam Yoseob után. Már a kilincsen volt a keze mikor utolértem. Hátulról megöleltem, a fejem a hátának nyomtam, a kezeimmel meg elöl a pólójába kapaszkodtam. 

- Ne menj el… - kérleltem. 

- De megígértem… - mondta Yoseob határozottan. 

- Felejtsd el, csak maradj itt velem!! – emeltem fel a hangom, majd a végére elsírtam magam. Ahogy lassan kezdtem elengedni Yoseob-ot, ő megfordult. Megfogta a kezem, majd megpuszilta a homlokom és megölelt. 

Blue Midnight 7.rész - ,,Nem hagylak egyedül" és a Csók

7.rész

„Nem hagylak egyedül.” és a Csók

* Abby szemszöge *

Ahogy Taeyang azt megígérte, 8-kor már ott várt a ház előtt. Mikor ki értem a ház elé Taeyang kiszállt az autóból, majd kinyitotta nekem a kocsi ajtaját. Nagyon udvariasan viselkedett. Útközben beszélgettünk.

- Hova megyünk? – kérdeztem kíváncsian. 

- Megmutatom neked a kedvenc éttermem. – vigyorgott rám. 

- Az utat bámuld ne engem. – szóltam rá. 

- Ne kérj lehetetlent… - mondta macsósan. 

- Cöh.. – akaratlanul is elmosolyodtam. 

- Az étterem előtt - 

- Itt is vagyunk. – mondta Taeyang majd kiszállt a kocsiból, és kinyitotta nekem az ajtót. Belekaroltam, és elegánsan bevonultunk a giccses étterembe. Egy ablak melletti asztalhoz ültünk. Ahogy beszélgettünk, egyre jobban kezdtem megkedvelni. Vicces volt, illedelmes és figyelmes. Már 1 órája ott ültünk az étterembe mikor az egyik viccén röhögtem. Röhögés közbe mikor elfordultam megláttam a tőlünk 2-3 asztallal arrébb ülő Gikwang-ot egy ismeretlen, de csinos lánnyal. Abbahagytam a röhögést és kikerekedett szemekkel néztem, hogy ez mi a jó büdi francot keres itt?! … 

Gi észrevette, hogy nézem ezért felemelte a kezét és heves integetésbe kezdett. Én csak a fejemhez kaptam és elfordultam. Nem sokkal később Taeyang kiment a mosdóba. Ahogy eltűnt a láthatárról, Gi felállt az asztalától és egyre közeledett felém. 

- Ne gyere ide, ne gyere ide. – imádkoztam magamba. 

- Szia, Abby hát te? Pont itt, pont most, micsoda véletlen. – játszotta a hülye gyereket mikor odaért az asztalhoz ahol én voltam. 

- Véletlen mi? – néztem rá gyanúsan. 

- Jól szűrted le. – vigyorgott. 

- Ha nem haragszol szeretnék kettesbe lenni Taeyang-al. – mondtam neki kissé dühösen. Erre Gi addig vigyorgó arca elkomolyodott és leült Taeyang helyére. 

- Mit eszel azon a kreténen? – kérdezte komolyan.

- Neked ahhoz semmi közöd. – válaszoltam flegmán. 

- Értem… - mondta csalódottan majd felállt az asztaltól. – Akkor nem is zavarok tovább. Szia.

- Szia. – válaszoltam. Utána kissé hülyén éreztem magam, hogy ilyen bunkón viselkedtem vele. Mikor Taeyang visszajött folytattuk az érdekes módon kellemesnek mondható beszélgetésünk. Többször is láttam, hogy Gi ahelyett hogy azzal a lánnyal foglalkozna, akivel jött inkább minket néz, hogy mit csinálunk. Idegesítő volt. Egyszer csak Taeyang megfogta a kezem, ami az asztalon pihent. Ránéztem mire ő egyre közelebb kezdett hajolni. Becsuktam a szemem és nem sokra rá az ajkaink összeértek. 

Azt hiszem akkor zúgtam bele Taeyang-ba. 

* Nicole szemszöge *

DongWoon, Junhyung, Yoseob és én épp a nappaliba néztünk valami irtó hülye filmet mikor megszólalt a telefonom. Gikwang volt az. Felvettem, de közbe még a filmen röhögtem a többiekkel együtt. 

- Taeyang és Abby épp az előbb smárolták le egymást. – mondta unottan. Hallatszott rajta, hogy próbálja leplezni a csalódottságát és dühét. Ráfagyott a mosoly az arcomra és felkiáltottam:

- Hogy micsoda?! – ahogy elkiáltottam magam, mindenki más is abbahagytam a röhögést és rám néztek. – Miért nem csináltál valamit, hogy megakadályozd?! – ordítottam le szerencsétlen fejét. 

- Miért mégis mit kellett volna tennem?! Nincs semmi jogom megtiltani egyikkőjüknek sem, hogy együtt legyenek! És ne engem hibáztass, azért amit neked kellett volna megtenned! – majd kinyomta a telefont. Utolsó szavai felértek egy váratlan nagy pofonnal. De igaza volt. Lassan elemeltem a telefont a fülem mellől és ijedten néztem magam elé. 

- Mi történt? – kérdezte Yoseob.

- Megyek és észhez térítem Abby-t. – Ugrottam fel a kanapéról és indultam el gyors léptekkel az ajtó felé. Ahogy kimondtam ezeket, szavakat Yoseob gyorsan felállt, utánam indult majd megfogta a kezem. Nekem ekkor már rég potyogtak a könnyeim. Mikor megfogta a kezem én megfordultam. Yoseob gyorsan magához ölelt látva a könnyeimet. Belekapaszkodtam a pólójába és ott sírtam a karjai közt. 

Dongwoon és Junhyung lassan felállt a kanapéról majd mellettünk elhaladva elindultak a szobájuk felé. Miközben Junhyung elment mellettem megsimogatta a hátam, vigasztalás képpen. De én csak sírtam tovább miközben Yoseob pólóját szorongattam. Aztán 5 perces zokogás után kibújtam a karjai közül, leültem a földre, és csak néztem magam elé könnyes szemekkel. 

- Gyere pihenj le egy kicsit. – nyújtotta felém Yoseob a kezét, de én csak megráztam a fejem, amivel arra akartam utalni, hogy meg sem birok mozdulni nem, hogy felállni és elvánszorogni a szobámig. Ekkor letérdelt mellém majd az ölébe vett. Belekapaszkodtam a nyakába és a mellkasának támasztottam a fejem. Felvitt a lépcsőn majd a szobámba óvatosan letett az ágyra. Arrébb igazgatta a hajamat, ami egy kicsit belógott a szemembe, majd lassan megfordult, hogy kimenjen. Megrémített a gondolat, hogy elmegy és itt hagy ezért gyorsan utána nyúltam és megfogtam a pólóját. 

Lassan hátranézett lepetten. 

- Nem maradnál még egy kicsit? – Néztem rá a könnyes szemeimmel majd lassan elengedtem a pólóját. Yoseob megfordult, majd lefeküdt mellém az ágyra. A vállára tettem a fejem, és átöleltem,ő meg a karomat simogatta. 

- Köszönöm. – suttogtam. Erre ő rém nézett majd a kezével végig simította az arcom, hogy letörölje a könnyeimet. 

- Nem hagylak egyedül.

Utána még egy jó darabig pityeregtem, de nem a kétségbeesettségtől, vagy attól amit Gi mondott, hanem a boldogságtól. Hiszen ezek voltak azok a szavak, amiket mindig is hallani akartam. Ahogy kezdtem megnyugodni egyre jobban éreztem, hogy álmos vagyok. Jó érzés volt tudni, hogy úgy alszom el, hogy Yoseob itt van mellettem és nem vagyok egyedül.

Blue Midnight 6.rész - Kapcsolatok

6.rész

Kapcsolatok 

- Másnap reggel. – 

Reggel mikor felébredtem úgy éreztem magam, mint egy zombi, de biztos voltam benne, hogy úgy is nézek ki. Elindultam a nappali felé közben ide-oda dülöngéltem, mint egy részeg. Mikor megláttam Abby-t a kanapén ülve miközben Tv-t nézz azonnal kipattantak a szemeim. Gyorsan leültem mellé és beszélgetni kezdtünk: 

- Jó Reggelt. – mondtam komásan. 

- Neked is. – mondta Abby egyhangúan. 

- Mit beszéltetek tegnap Taeyang-al ?- Kérdeztem. 

- Hát csak elkérte a telefonszámomat. –Mondta Abby aki a szemét le nem vette a Tv-ről. 

- Ahhaa..értem.. De bejön neked? –Kérdeztem aggódóan.

- Igen, ha kinyitom neki az ajtót. – Mondta röhögve Abby. 

- Ne játssz az idegeimmel Abby Brown. –Szóltam rá mérgesen. 

- Nyugi, Jól nézz, ki de különösképpen annyira nem az esetem. – Magyarázta Abby. 

- Hála az égnek. – könnyebbültem meg.

Ekkor elkezdett szólni a telefon Abby zsebében. Kikapta a zsebéből a telefont majd berohant vele a szobájába. Én meg csak ültem és pislogtam, mint hal a szatyorban. Aztán eszembe jutott, hogy lehet, hogy Taeyang az. Gyorsan Abby után mentem és rátapasztottam a fülem Abby szobájának ajtajára. 

* Abby szemszöge *

Mikor megláttam, hogy Taeyang hív gyorsan berohantam a szobámba, majd megnyomtam a zöld gombot és a telefont a fülemhez emeltem: 

- Szia. Taeyang vagyok. 

- Szia. Én meg Abby. –mondtam. Most komolyan ilyen hülyének nézz? Azt hiszi, hogy a telefonom nem írja ki a nevét vagy mi a franc?? 

- Ha ma 8-ra érted megyek az jó lesz? – Mondta macsósan. 

- Mi megyünk valahova?? Ismétlem: MIII?? – Kérdeztem tőle meglepődve. Hát ez tényleg meg van zakkanva. 

- Azt majd én tudom.. Meglepetés lesz. – Mondta elégedetten.

- Ahha..okéé..- Mondtam egyhangúan. 

- Akkor este találkozzunk. Szia.- Mondtam majd abban a pillanatban mire válaszra nyitottam volna a számat már ki is nyomta a telefont. Hát ilyet meg se várja még egy rohadt „sziát” kinyögjek pont, mint Nicole. 

Majd arra eszméltem, hogy Nicole feltépte az ajtót és dühösen közeledet felém. 

- Nem mész te sehova!! – Fenyegetőzött.

- Nem lesz semmi baj. . –Mondtam a flegmán.

Majd kb 5 percig szúrós tekintettel bámult, ami nála nem jelent jót.. Azon gondolkodtam, hogy elszaladjak vagy kiugorjak az ablakon. Majd Nicole az ajtó felé fordult és elkiáltotta magát: 

- Gikwang!!- Kiáltotta el magát. Pár perc múlva már meg is jelent Gi a szobába egy hosszú rózsaszín parókával a fején és egy idétlen napszemüveggel. Kapkodott a levegő után, mint aki Maratont futott volna pedig csak a lépcsőn kellett felkapkodnia a csülkeit. 

- Mi az??! – kérdi ijedten. 

Nicole odamegy Gi-hez:

- Abby elmegy Taeyang-al… tartsd rajtuk a szemedet, de úgy hogy ne vegyenek észre és Abby ne tudja meg! – teszi rá a kezét Gi vállára. Most komolyan… itt vagyunk egy szobába, azt hiszi, hogy süket vagyok?

- Őm.. Nicole én is itt vagyok ám, nem zavarlak?

- Nem, maradj csak nyugodtan. – mosolygott rám Nicole. Gi hirtelen azt sem tudta, hogy hova csöppent csak pislogott, mint egy kiskutya, akinek épp magyaráznak. Remélem Gi nem jön utánunk, mert akkor az elég gáz lesz… főleg ha ebbe a parókába lesz amiben a többi Beast taggal szokott bohóckodni.

* Nicole szemszöge *

Mikor láttam, hogy Gi semmibe veszi azt, amit mondok neki, mint egy hisztis kis liba lerohantam Yoseob-hoz aki épp a nappaliba beszélgetett HyunSeung-al. Oda szaladtam megöleltem a karját és álsírással elkezdtem neki panaszkodni:

- Yoseob, Abby elmegy Taeyang-al, hát nem borzasztó? – rinyáltam.

- Nyugi, nem lesz semmi baj. – nyugtatott Yoseob.

- De miért pont azzal a szerencsétlennel? – értetlenkedtem. 

- Talán így kell lennie… - gondolkodott el Yoseob.

- Én most magatokra hagylak titeket, hadd beszélgessetek. – mosolygott HyunSeung majd elment. 

- Köszi. – szólt utána Yoseob. Ezután leültünk a TV előtti kanapéra. Rám nézett, majd megfogta a kezem. 

- Miért aggódsz ennyire? 

- Nem tudom… Valami azt súgja távol kell tartanom Abby-t Taeyang-tól. – mondtam gondolkodva. 

- De miért? 

- Mert elveszi tőlem… - szomorodtam el.

- És ha megígérem, hogy nem engedem, hogy elvegye tőled? – mondta komolyan. Én ekkor akaratlanul is elmosolyodtam, ahogy belenéztem azokba a boci szemekbe.

- Köszönöm. – mosolyogtam, és megöleltem Yoseob-ot. Hihetetlen boldogsággal és biztonságérzettel tölt el, ha Yoseob karjai közt lehetek. Ezért is nem bánom, hogy az az ölelés hosszú volt, tele rejtett érzésekkel. Reméltem, hogy ez nem csak az én részemről van így…

Blue Midnight 5.rész - A rivális banda

5.rész

A Rivális Banda; Big Bang

Két hét telt el azóta hogy odaköltöztünk a Beast-hez. A szüleim nem igazán tudták feldolgozni a tényt. Nem akarták engedni, hogy maradjak, de hát olyan messziről nem nagyon tehetnek semmit ez ellen. Abby nap, mint nap gyakorolt a Beast-el a közel jövőben történő fellépésükre. Néha én is elmentem és megnéztem őket, de legtöbbször otthon maradtam és a Beast-nek terveztem az új ruhákat a fellépésre. Már alig várom, hogy lássam Abby-t a Beast-el táncolni. Kár hogy rajta kívül van még 4 háttértáncos lány… rontják az összképet. 

Egy egyszerű fellépésről volt szó. A Beast csak egy számot adott elő, hiszen rajtuk kívül még sok más banda is fellépet. Én a színfalak mögött igazgattam a fiúk ruháját, hiszen a következő banda, akik felléptek ők voltak. Abby nagyon izgult így próbáltam nyugtatgatni. Néha Gikwang is rásegített. A színpad mögül néztem végig őket. A dal végére már készülődött a következő banda a Big Bang. Ismertem őket bár nem rajongtam nagyon értük. Csak pár számukat szerettem. Láttam, hogy Taeyang nagyon figyeli Abby-t. Nem bírtam tovább szó nélkül azt, ahogy folyamatosan őt bámulja ezért hozzászóltam:

- Mit akarsz tőle? – kérdeztem kissé flegmán.

- Ismered?

- A barátnőm. Miért? 

- Nagyon jól táncol. Megadod a számát? 

- Ch… kérdd el te, ha akarsz valamit tőle. – válaszoltam, majd elmentem. Valahogy nem volt szimpatikus a srác. Sajnos ezzel a húzásommal nem láttam végig a Beast produkcióját. Igaz nem sokról maradtam le.. de azért bántam. Mikor a Beast levonult meghallottam, ahogy G-Dragon oda szól Taeyang-nak:

- Gyerünk, alázzuk le őket. – mondta flegmán. Ráadásul úgy hogy az összes Beast tag hallotta. Nem bírtam megállni azt, hogy ne kommentlejem:

- Próbálkozzatok csak, sose fog sikerülni! – szóltam oda GD-nek.

GD csak rám nézett majd a többi Big Bang taggal elindult a színpad felé. Közben a többi Beast odajött hozzám.

- Ne is törődj velük. – mondta HyunSeung. 

- Nagyképűek.. – mondtam dühösen ölbe tett kézzel.

- Épp ezért nem lesznek soha jobbak nálunk. – mosolygott Gikwang.

Hirtelen meghallottam, ahogy kint a lányok sikítanak és éneklik a Big Bang számát, amit épp előadnak. Akkor jöttem rá, hogy ők a rivális banda, akiknél minden áron jobbnak kell lennie a Beast-nek. Mikor levonult a Big Bang a színpadról elégedett mosollyal néztek felénk. Meg tudtam volna őket fojtani egy kanál vízben. Aztán Taeyang oda jött hozzánk és oda állt Abby-hez:

- Szia, beszélhetnénk? 

Gyorsan odamentem megfogtam Abby kezét és elé álltam:

- Dolgod van a csajommal?! – mondtam lenézően. 

- Te mondtad, hogyha akarok valamit, akkor cselekedjek. – válaszolt büszkén.

Ekkor jutott eszembe, hogy tényleg ezt mondtam. Ezt jól benézted Nicole.. gondoltam magamban. Elálltam Abby elől és elengedtem a kezét.

- De hozzá ne érj! Még elkap tőled valami vírust… - mondtam neki. De erre ő csak rám kacsintott és Abby-vel az oldalán elmentek. Ezalatt én őket néztem, ahogy távoznak és az ujjaimat ropogtattam. 

- Egyszer még nagyon kinyírom azt a villogó majmot. – morogtam magamban. Yoseob rá tette a kezét a vállamra hátam mögül:

- Nem ér annyit. – röhögte el magát, majd odahajolt hozzám – Amúgy szerintem Gi előbb fogja kinyírni, mint te. – súgta a fülembe, majd elment. Ránéztem Gi-re aki mellettem állt. Ekkor rájöttem, hogy mire célzott Yoseob. Gi olyan szúrós szemmel nézte Taeyang-ot hogy a puszta nézésével meg tudta volna ölni. Elmosolyodtam majd a könyökömmel kicsit oldalba böktem Gi-t aki sok pislogás után rám nézett.

- Ne átkozd ennyire nyilvánosan. – röhögtem el magam. Erre Gi is elmosolyodott:

- Én legalább nem mondtam ki, hogy meg akarom ölni. – kacsintott majd tovább állt elégedetten. Ráfagyott a mosoly a képemre és majd felrobbantam mérgembe, de azért mosolyogtam, hogy ne legyen annyira feltűnő, hogy legszívesebben tarkón csapnám. Bár… még mindig inkább ő mint az a majom. Csak ezért nem csaptam még le a hülye fejét, mert így legalább ő is szemmel tartja Taeyang-ot, hogy nehogy egy újjal is hozzá érjen Abby-hez. Könyörgöm, csak nehogy úgy jöjjön vissza Abby hogy arról a pancserről áradozik, mert akkor lelövöm magam…

*Abby szemszöge*

Elégé furcsának tartottam, hogy Taeyang pont velem akar beszélni. Míg a kijárat felé sétáltunk egy árva szót nem szóltunk egymáshoz elég kellemetlenül éreztem magam. Csak ugyanaz a kérdés járt a fejemben: mit akar tőlem? Majd oda értünk a kijárathoz kinyitotta az ajtót és előre engedett. Egy igazi úriember. Ahogy ki léptem az ajtón a kellemesen hűvös levegő megcsapta az arcomat. Fogalmam sincs hány óra lehet. De már elég sötét volt… későre járhat. Majd Taeyang felém fordult és szólásra kezdte nyitni a száját: 

-Szia. Taeyang vagyok. – Nyújtotta kezét. 

-Szia. Abby Brown vagyok. – Nyújtottam én is a kezemet majd egy halvány mosolyt erőltettem az arcomra, amit ő viszonzott bár inkább vigyorgott, minthogy mosolygott volna. 

- Láttalak táncolni. Nagyon jól nyomod. Mióta táncolsz? – Kérdezte egy mosoly kíséretében. 

- Már vagy 5 éve. –Adtam egyszerű választ. Csodálkoztam is, hogy mennyire könnyedén jönnek ki a szavak a számon pedig nagyon ideges voltam.. 

- Őm.. asszem a lényegre térek. Esetleg meg tudnád adni a számodat? – Vetette be csábos mosolyát. 

- Pe-Peer-sze. –Dadogtam. Majd nyújtotta a telefonját és én is . Elvettem majd gyorsan bepőtyögtem a megfelelő számokat egymás után. Majd mire végeztem ő már nyújtotta és vissza a telefonomat. 

- Tessék. –Nyújtottam vissza a telefonját közben meg ejtettem egy halvány mosolyt. 

- Köszönöm. –Mondta és a zsebébe csúszatta a telefonját. Majd tekintetét újra rám emelte. 

- Szívesen. De én most már visszamennék, mert már várnak a többiek. Sziia. Örülök, hogy találkoztunk. – Hadartam el majd az ajtó felé igyekeztem volna mikor valaki megfogta a csuklómat. A tekintettem a csuklómon lévő kézre tévedet majd a kéz tulajdonosára. Nagyon meglépődtem, majd szólásra nyitotta a száját: 

- Várj még, egy kicsit szeretnék kérdezni valami. –Nézett rám, majd folytatta. De a csuklómat nem engedte el. 

- Esetleg nem akarsz a mi bandákban táncolni? – Nézett rám kérdően. Mit akar ez? Tuti rosszul hallottam. 

- Hogy micsoda? – Néztem rá kérdően. Közben a kezemet próbáltam kiszabadítani a szorításból sikerült is. Közben ő türelmetlenül várta a válaszom. Most komolyan mit várt tőlem úgymond alig „ismerem” őket, de menjek át hozzájuk.. Hát ez meg van zakkanva. 

- Gyere át hozzánk. –Nézett rám boci szemekkel. Most komolyan azt hiszi, hogy evvel meg tud hatni? Nagyon dühös lettem. Majd újra az ajtó felé indultam fel téptem az ajtót és beviharzottam rajta. De még Teayang utolsó szavai megcsapták a fülemet, de nem néztem hátra: 

- Gondold meg kérlek. Majd hívlak. Szia. – Hangja csalódott volt. Éreztem, hogy nem akart megbántani, de ez a helyzet valahogy nem jól jött ki. Kicsit sajnáltam is, hogy túlreagáltam a dolgot. Már nem olyan gyors tempóban hallattam, hanem egyre lassabban tekintettem a földre szegeztem és úgy haladtam a többiek felé. Ha esetleg még ezek után is felhív, akkor bocsánatot fogok tőle kérni nem így kellett volna, lereagáljam a dolgokat. Szégyelltem magam...nagyon szégyelltem magam.

Blue Midnight 4.rész - "Mentsetek meg!"

4.rész

„Mentsetek  meg!”

*Abby szemszöge* 

Reggel nagy zene-bonára keltem. Legszívesebben kimentem volna és körbe pofoztam volna őket, hogy ilyen korán nem hagyják azt embert aludni. Majd a telefonomért nyúltam, ami már 11 órát mutatott. Na jóó akkor ezt most elnézem nekik.. De, csak mert jószívű vagyok. Nagy nehezen kimásztam az ágyból és a bőröndöm felé vettem az irányt majd kivettem belőle a mai ruhámat. Elvégeztem a fontos reggeli teendőimet majd felvettem egy farmer rövid nadrágot, egy fekete toppot, amin egy „Sexy and I know it” felírat szerepelt, felvettem a kedvenc rózsaszín fekete Nike cipőmet, majd kiléptem a szobából és elindultam a hangos zene felé. Mindenki a nappaliban ült és figyelte Gi sexy tánclépésnek nem nevezhető mozdulatait. 

-Hát ennek meg mi baja? –Mértem végig. Majd hirtelen megállt és felém fordult. Hirtelen azt sem tudtam, hogy mit csináljak, elszaladjak vagy röhögjek bele a képébe. Majd hirtelen megszólalt: 

- Ez egy olyan tánc babám amilyet nem lehet látni mindennap. - Mondta komolyan. 

- Ohh igen?? – Néztem rá kérdően. 

- Igen. – Mondta büszkén. Vigyorgott mind a tejbe tök.. 

- Mindjárt letörlöm a képedről azt a büszke mosolyt. – Emeltem fel a hangomat, hogy kicsit komolyabbnak tűnjek.

- Talán tudsz táncolni, hogy ennyire nagyra tartod magad? –Próbálta viccesen mondani, de ez valahogy nem jött neki össze. 

- Én ? Táncolni ?? Persze. – mondtam röhögve majd rá kacsintottam. 

- Hát akkor… 

- Zenét fiúk! – Vágtam Gi szavába.. Majd elindult a zene és a ritmusra próbáltam mozogni… Persze ismeretlen zene így valamit nyomtam rá magam se tudom, hogy merjem-e táncnak nevezni, de abban biztos voltam , hogy Git ezerszer kenterbe vertem ezzel a kis táncommal. Majd a zene megállt és a fiúk tapsolni kezdek én büszkén meg hajoltam és Gi felé fordultam.. 

- Ez tánc. – Kacsintottam rá majd a sarkon fordultam és a konyha felé vettem a az irányt .. Még egyszer utoljára hátra néztem Gi még mindig tátott szájjal állt és bámult maga elé.. Igen Abby jóó voltál.. dicsértem meg magam. 

* Nicole szemszöge *

Ma este úgy terveztük, hogy elmegyünk a Beast-el bulizni egy menő helyre ahol egy csomó k-pop sztár szokott lenni. Alig várom hogy ott legyünk. De addig otthon hülyéskedtünk. Yoseob elkezdett vékony hangon énekelni. Nagyon vicces volt. Mindenki röhögött.

- Milyen aranyos. – mondtam röhögve Abby-nek.

- Oké lépjünk túl rajta. – mondta Abby.

- Most miééééért? Annyira cuki. – áradoztam.

- Ijesztően úgy viselkedsz mint aki fülig belezúgott.

-É-én?? Úgyanmár.. – magyarázkodtam mi közbe biztos voltam benne, hogy olyan vörös a fejem, mint egy ráknak.

- Jóó vicc. Nekem nem tudsz hazudni. – Nézett rám szúrós tekintettel. 

Úgy csináltam mintha nem is hallottam volna, mit mond és néztem tovább a fiúkat. 

Eljött az este. Abby-vel jól kicsíptük magunkat. 

A buliban különváltunk. Junhyung Yoseobbal ment, Gikwang egyedül és a Beast maradék 3 tagja együtt élvezte az estét. Én természetes Abby-vel voltam. Rengeteg K-POP énekest láttam a buliban. Abby-vel egy nyugisabb helyen beszélgettünk és Gikwang-ot röhögtük ahogy próbálkozik a lányoknál. Aztán odajött hozzánk 2 srác. Én egyből felismertem őket. Az MBLAQ-ből volt Mir és Lee Joon. Mir velem kezdett el beszélgetni Lee Joon meg Abby-vel. Mir megkért, hogy menjek velük de én nem akartam. Nagyon nyomulósnak tűnt és én azt utálom. Ahogy elkezdtem ellenkezni és ott akartam hagyni őket Mir egyre erőszakosabb lett. Megfogta a karom és elkezdett kifelé ráncigálni. Én Abby után kiáltottam akit mikor utánam akart jönni hogy segítsen Lee Joon akadályozott. Láttam ahogy Abby gyorsan előveszi a telefonját majd mikor el akart menni Lee Joon vissza rángatta. Ezután nem tudom mi történt Abby-vel. Mir ki rángatott a hátsó ajtón. Már alig éreztem a karom olyan erősen szorított. Neki lökött a falnak. Ez volt az a rész ahol imádkoztam magamban hogy hagyjon békén.

* Abby szemszöge *

Láttam ahogy Nicole-t kirángatja Mir elég durván. Mikor Lee Joon nem figyelt gyorsan elvettem a telefonom és küldtem egy SMS-t Junhyung-nak: „Mentsetek meg!”. Majd gyorsan eltettem a telefonom mielött Lee Joon észrevenné. El akartam menekülni hogy megkeressem a Beast-eseket de Lee Joon elkapta a karom és nem engedett el. Közbe ijedten figyeltem a tömeget hátha meglátom a Beast valamelyik tagját. Aztán a tömegből Junhyung, Gikwang és Yoseob tartott felém. Értetlenül néztek minket. Nem értették, hogy mi történik.

- Mi folyik itt? – kérdezte kissé fenyegetően Gikwang.

- Elvitték Nicole-t! – kiáltottam oda nekik de akkor Lee Joon gyorsan befogta a számat. Gi hirtelen elindult felénk kirántott Lee Joon karjai közül, majd ököllel behúzott neki. Lee Joon a földre került és a vérző száját törölgette. 

- Megkeresem Nicole-t! – mondta Yoseob Gi-nek majd elindult a mögöttünk lévő ajtóhoz ahol nem rég Mir és Nicole távozott. 

- Megyek veled! – mondta Junhyung majd leindult Yoseob után.

Én az ijedtségtől és a megkönnyebbüléstől térdre estem. Csak most érzem, hogy mennyire is féltem. Gi a kezét nyújtotta felém. Felnéztem rá mint egy kiskutya akit épp az előbb szidtak le. Megfogtam a kezét majd felálltam. Ekkor hirtelen közelebb húzott magához is megölelt. Hihetetlen érzés volt tudni, hogy végre biztonságba vagyok…

* Nicole szemszöge *

Mikor Mir neki lökött a kemény tégla falnak összeestem a fájdalomtól. Mir ott állt tőlem pár lépésnyire. Annyira féltem hogy rá se mertem nézni. Aztán odajött és a karomnál fogva felrángatott. Én a rémülettől állni is alig bírtam ezért a falnak támaszkodtam. Fogalmam se volt hogy azért sírok mert félek vagy mert fáj mindenem. Majd lépteket hallottam az ajtó másik oldaláról. Mir is odanézett. Ki akartam használni az alkalmat hogy nem figyel ezért elkezdtem szaladni az ajtó felé. Mikor sietve kinyitottam egy alak jelent meg. Ijedtemben felsikítottam majd becsuktam a szemem.

- Nicole! – kiáltott fel Yoseob.

Yoseob gyorsan megölelt én meg még jobban sírni kezdtem a karjai közt. 

- Mit műveltél? – kérdezte Junhyung. Én nem láttam őt csak hallottam a hangját.

- Ahhoz neked semmi közöd. – válaszolt nyugodtan Mir. 

- De van, ugyanis ez a lány velünk van, úgyhogy többet ne érj hozzá! – fenyegette meg Junhyung Mir-t majd elindult az ajtó felé de aztán megállt majd lassan visszafordult.

- És a másik lányt is hagyjátok békén ha nem akarjátok hogy Gikwang laposra verje a túlpúderezett seggeteket!

Ezután bementünk. Én végig fogtam Yoseob kezét. Mikor beértünk láttam ahogy Gi kwang Abby-t öleli. Jó volt látni hogy Abby-nek sincs semmi baja.

Blue Midnight 3.rész - Közös élet

3.rész

Közös Élet

Később Abby-vel eszmecseréket folytattunk és a tudatos álmodás elméletét elemezgettük. Már eléggé benne voltunk a dolgokba mikor Gikwang odaszólt hozzánk:

- Nincs kedvetek átjönni hozzánk és akkor ott megbeszélhetnénk a részleteket. ? – mondta Gi félősen. 

- Mire fel ez a szégyenlősség? – kérdeztem.

- Csak féltem hogy engem is elkussoltatsz. – mondta gúnyosan. 

Unott fejet vágtam majd lassan odafordultam Abby-hez.

- Abby…. Volt egy kedvenced… mert hogy én kinyírom az biztos!!! – kiáltottam fel a végére és elindultam Gi felé hogy belé rúgjak de Abby visszarántott.

- Nicole Kyle! Az Isten szerelméért fogd vissza magad! – kiabált rám Abby de a végét nem bírta ki röhögés nélkül. 

- Szerintem Gikwang, fuss, nem tudom sokáig visszatartani ám ezt a drabális állatot…- javasolta Abby.

- Nyugi nem fogom megölni… - mondtam nyugodtan Abby-nek. 

Hirtelen lenyugodott mindenki és Abby is elengedte a karom.

- Csak egy kicsit. – indultam el dühösen Gi felé de Abby megint vissza rántott. – Anyád ruháját ráncigáld!

- Anyád kedvencét gyilkolászd! – vágott vissza Abby. 

- De cuki, én vagyok a kedvence. – vigyorgott Gikwang.

Abby elengedte a karom majd el kezdett kiáltani:

- Nyírd ki Nicole nyírd ki! 

Gi kikerekedett szemekkel ijedten nézett ránk. Olyan lehettem a szemében mint egy veszett kutya akit épp ráuszítottak. 

- Na jó…- lélegzett mélyeket Abby. – Térjünk vissza a lényegre. Mit is kérdeztél Gi? – mondta komolyan Abby.

- N-nem t-tudom. – dadogta Gi aki szinte sokkot kapott az ijedtségtől . 

- Nicole szerintem nem vagy rá jó hatással. – mondta Abby unott fejjel rám nézve.

- A-a. MI nem vagyunk rá jó hatással. – vágtam vissza. 

- Na akkor indulhatunk? – jött oda hozzánk Junhyung. Megállt elöttünk majd ahogy ránézett Gi-re és meglátta azt a rémült arcot felkiáltott:

- Jesszus öregem, úgy nézel ki mint egy mosott hulla. 

Erre Gi vállon ütötte Junhyung-ot aki csak egy „au”-t tudott kipréselni magából a fájdalomtól. Gi elindult a többiekhez majd visszaszólt Junhyung-nak:

- Az lehet, de már megszáradtam. – vetette be szexy mosolyát.

Abby és Én hangos röhögésbe kezdtünk majd beültünk a többi Beast taggal az autóba. 

- A Beast otthonában – 

Mikor beléptünk a házba még levegőt se vettünk úgy gyönyörködtünk. Hatalmas ház volt legalább 10 hálószobával. A nappalija akkora volt hogy táncteremnek megfelelt volna. Gyönyörű bútorok voltak mindenhol az elrendezés is ízléses volt. Abby-vel leültünk a nappaliba majd rá pár percre Dongwoon leült mellénk.

- Nem akartok ide költözni? 

- Lö naná! – vágtam rá egyből a választ de Abby oldalba vág:

- Hülye vagy Nicole?! Egy pillanat ezt megbeszéljük. – mondta Abby Dongwoon-nak.

- Nyugodtan. – válaszolt egyhangúan DongWoon.

Abby a konyhába ráncigált majd belekezdett a mondókájába:

- 1) szüleink! 2) a csomagjaink 3) és ennyi fiú közé költözni?! Normális vagy?!

- 1) messze vannak mit tudnának tenni? 2) megkérünk valakit hogy hozza el 3) csak azért ajánlották ezt fel mert nagyon úgy néz ki hogy én vagyok az új stylestjuk de mivel csak „nyaralni” jöttem/jöttünk nem lenne hol laknunk.

- És én mit csinálok itt míg te stylistkodsz?!

- Például lehetnél a háttértáncosunk néhány fellépésen. – szólt oda hozzánk DooJoon.

- Mit hallgatózol már?! És amúgy meg honnan tudod hogy táncolok?!

- É-én mondtam el nekik. – magyarázkodtam.

-Mikor?!

- A koncert után mikor Junhyung-nak könyörögtél hogy csípjen meg mert biztos voltál benne hogy akkor felébredsz.

-Aha….- nyugodott le Abby.

- Maradunk!- szóltam oda Dongwoon-nak boldogan. 

- Oké de akkor te hívod fel a szüleinket és te adagolod be nekik a szitut.

- Ez érdekes lesz…- röhögtem el magam. 

Így kezdődött a közös életünk a Beast-el. Még mindig nem tudom hogy miért minket választottak. De nem keresek indokot, Örülök annak hogy így történt. Akkor még nem sejtettem hogy lesz valaki aki belopja magát Abby szívébe és elveszi őt tőlem.